Világi zene
A középkor világi zenéjét elsősorban a lovagi költészet képviseli, mely Franciaországból indult. Dél-Franciaországban, Provance-ban született a XII. században, majd a XIII.
A világi zene fő műfaja a 12. sz.-tól a trubadúrköltészet. Franciaországban trubadúrok (zenét kitalálók) a francia világi líra művelői, énekesek, dalszerzők, ...
A világi zene másik új műfaja a kantáta. Ez is csakhamar Európaszerte elterjedt. A legnagyobb olasz kantáta- szerzők: Carissimi, Rossi, Stradella, Francesco Provenzale és Alessandro Scarlatti.
A reneszánsz világi zene műfaja, az egyszerű strófikus többszólamú énekből alakult ki. Szövege nemzeti nyelvű, s főként a kor szerelmi költészetéből merít. Hangulata játékosan könnyed.
elején a világi zene térhódításával jelentkező új zenei irányzat, amely már a reneszánsz előhírnöke, az egyházi zenére is hatással volt.
században a világi zene átvette a vezető szerepet. A tenor ekkor hangszeres, támasztó szólam, amelynek dallama átalakított (ritmizált) gregorián melizma.
A kialakult zenei szerkesztési módszereket a zeneszerzők továbbfejlesztették, több új műfaj is született, mint például a madrigál, ami jelzi a világi zene térhódítását.
Az egész egyházi zene eredetileg, sőt későbben az összes világi zene dallamkötései is mind az első keresztény egyházi korálokból származtak, melyek az első századokban, mikor mértékes (menzurál) zene még nem létezett, ...
Mind az egyházi, mind a világi zene az amhara és tigrinya hétköznapok meghatározó szereplője. Zene kíséri az egyházi ünnepeket, az élet nagy eseményeit, de az önmagáért való szórakozást is.
A madrigál szó eredete pásztordal, a reneszánsz világi zene műfaja, amely az egyszerű strófikus többszólamú énekből alakult ki. Szövege nemzeti nyelvű, s főként a kor szerelmi költészetéből merít. Hangulata játékosan könnyed.
 Lásd még: Dallam, Hangszer, Többszólamú, Stílus, Énekes
  
|
RSS
