Középhangú temperálás Zeneportál A reneszánsz beköszöntével sok egyéb mellett a nagyterc felfogása is megváltozott: míg a középkorban disszonánsnak tartották, most konszonáns-szerepű lett.
A temperálás fogalma Az előző fejezetekben ismertetett 2 hangrendszer (a pithagoraszi és a harmonikus felosztás rendszere) csodálatosan konszonáns hangzást eredményez, de sajnos nem mindegyik hangközben és tágabb értelemben hangnemben.
-gyártás a temperálás (l. Mérséklés) végleges kialakulásával, valamint a szekrényes fujtató feltalálásával. Csak a XIX. sz. elején alkalmazzák a légnyomásos emelőkart, majd a csőpneumatikát, a század végén pedig a villamos berendezést. A mai O.
Bevezették az ötödkommás és hatodkommás középhangú temperálást. Utóbbi a híres orgonaépítő, Gottfried Silbermann nevéhez fűződik.
Bevezették a temperálást, ami nem más, mint egy kompromisszum a hangközök tisztasága és a használható hangnemek száma között.
Elméletileg a negyedik hang nem C, hanem B# lenne, de a mai általánosan használt hangrendszerben (egyenlő temperálású hangrendszer) ezek ugyanazt a hangot jelentik.
tételben nem szerepel taktus lásd ütem taktusvonal ütemvonal; az egyes ütemeket egymástól elválasztó függőleges vonal a kottában tangó argentin eredetű népies tánc, a húszas évek közkedvelt társasági tánca tanto nagyon téma zenei gondolat temperálás ...
Lásd még: Oktáv, Hangköz, Kvint, Zeneelmélet, Hangsor
 
|