Kezdőlap (Szonáta)

 Zene 

  » »
 
   

Szonáta

Zene  Szolmizáció  Szonátaforma

szonáta
Egy vagy két hangszerre írt, három vagy négy tételes zenemű, -a 17. századig- bármely hangszeres zenedarab.
Olasz zenei szakszók (sonata, sonatina) a sonare (hangszeren játszik, előad) igéből, forrása a latin sonare (hangzik) a sonus (hang) alapján. szonáns, szonett, szonoritás.


A "szonáta" jelentése: 18-19. századi hangszeres zeneirodalom egyik legfontosabb, általában három tételes műfaja, amelyet egy vagy két szólóhangszerre írtak.

Ez a tétel szonátaformájú. Lassú bevezetéssel kezdődik, melynek első fele metrikailag alig artikulált: üstdobtremoló, mélyben gomolygó dallam, váratlan cintányérütések.

Szonáta
Elnevezése a sonara = hangszeren játszani szóból ered. Egy vagy két hangszerre íródott, 3 vagy 4 tételes mű.
Szvit ...

Szonáta szonatina:
Egy vagy több hangszerre, vagy szólóhangszerre és zongorára írt többtételes mű. a szonatina felépítése azonos a szonátáéval, de a szonátánál rövidebb.
Zeneszerzők: ...

A szonáta elv uralkodó a klasszikus zenében, valamennyi hangszeres műfaj formai építkezésében megtalálható. A kétrészes szonátaforma a barokk kéttagúságból alakult ki.

század második felében, Bolognában működő, a trió- és szólószonáta, valamint a concerto forma kialakításában szerepet játszó zeneszerzők csoportja (D. Gabrieli, Gasparini, stb.). Műhelyeik voltak többek közt a S.

Paul Hindemith: Szonáta fagottra és zongorára (1938)
John Williams: Five Sacred Trees: versenymű fagottra és zenekarra (1997)
Richard Strauss: Concertino klarinétra és fagottra (1948)
Híres fagottművészek ...

(gyorsítva) subito hirtelen szerenád esti zene; egyszerűbb, több tételes forma hangszeres vagy énekes együttesekre szimfonikus költemény zenekarra írt, irodalmi, képzőművészeti vagy történelmi program ihlette, szabad formájú kompozíció szimfónia több tételes zenekari forma; zenekarra írt szonáta ...

opera, szvit, concerto, szonáta) és határozott különválása azonban már megkövetelte, hogy a zenész a mű előadásakor pontosabban tartsa magát a műfaj hangzási-előadási szabályaihoz és a zeneszerző elképzeléseihez.

A reneszansztól a klasszikus korig terjedő időszakban egy vagy több tételből álló hangszeres muzsikára vonatkozott a szonátaforma. Lényegesen változott ez a jelentése a klasszikus korban.

A bebop kora óta a legtöbb jazz szerzemény struktúrája a klasszikus zene szonátaformájához hasonlít: az expozíció, vagy egyszerűbben mondva a téma (lehetőleg megismételve), a téma kifejtése, és a visszatérés, többnyire egy kódával zárva.

A barokk stílus kedvelt műfaja volt a szonáta, amely kottában leírva egy szólóhangszerre írt szólamból és egy basso continuo szólamból állt.

Azt hiszem jelenlegi tudásszintem (Chopin: Esőcsepp-prelűd, Beethoven: Holdfény-szonáta a magam amatőr, de elmélyült stílusában) már feljogosít arra, hogy legalább ezen fejezet keretein belül összefoglaljam zongorista tapasztalataimat.

Lásd még: Lásd még: Hangszer, Dallam, Stílus, Zongora, Hegedű

 
 
RSS Mobile