Kezdőlap (Szonáta)

 Zene 

Kezdőlap  
 
 
Kezdőlap » Zene » Szonáta


 

Szonáta

Zene  Szolmizáció  Szonátaforma
2014.04.23

szonáta
Egy vagy két hangszerre írt, három vagy négy tételes zenemű, -a 17. századig- bármely hangszeres zenedarab.


A "szonáta" jelentése: 18-19. századi hangszeres zeneirodalom egyik legfontosabb, általában három tételes műfaja, amelyet egy vagy két szólóhangszerre írtak.

Ez a tétel szonátaformájú. Lassú bevezetéssel kezdődik, melynek első fele metrikailag alig artikulált: üstdobtremoló, mélyben gomolygó dallam, váratlan cintányérütések.

Szonáta
Elnevezése a sonara = hangszeren játszani szóból ered. Egy vagy két hangszerre íródott, 3 vagy 4 tételes mű.
Szvit ...

Szonáta szonatina:
Egy vagy több hangszerre, vagy szólóhangszerre és zongorára írt többtételes mű. a szonatina felépítése azonos a szonátáéval, de a szonátánál rövidebb.
Zeneszerzők: ...

A szonáta elv uralkodó a klasszikus zenében, valamennyi hangszeres műfaj formai építkezésében megtalálható. A kétrészes szonátaforma a barokk kéttagúságból alakult ki.

század második felében, Bolognában működő, a trió- és szólószonáta, valamint a concerto forma kialakításában szerepet játszó zeneszerzők csoportja (D. Gabrieli, Gasparini, stb.). Műhelyeik voltak többek közt a S.

Paul Hindemith: Szonáta fagottra és zongorára (1938)
John Williams: Five Sacred Trees: versenymű fagottra és zenekarra (1997)
Richard Strauss: Concertino klarinétra és fagottra (1948)
Híres fagottművészek ...

egyszerűbb, több tételes forma hangszeres vagy énekes együttesekre szimfonikus költemény zenekarra írt, irodalmi, képzőművészeti vagy történelmi program ihlette, szabad formájú kompozíció szimfónia több tételes zenekari forma; zenekarra írt szonáta ...

opera, szvit, concerto, szonáta) és határozott különválása azonban már megkövetelte, hogy a zenész a mű előadásakor pontosabban tartsa magát a műfaj hangzási-előadási szabályaihoz és a zeneszerző elképzeléseihez.

A reneszansztól a klasszikus korig terjedő időszakban egy vagy több tételből álló hangszeres muzsikára vonatkozott a szonátaforma. Lényegesen változott ez a jelentése a klasszikus korban.

A bebop kora óta a legtöbb jazz szerzemény struktúrája a klasszikus zene szonátaformájához hasonlít: az expozíció, vagy egyszerűbben mondva a téma (lehetőleg megismételve), a téma kifejtése, és a visszatérés, többnyire egy kódával zárva.

Az évszázadok folyamán megtörtént, hogy egy műfaji megnevezés az egyes korstílusokban mást és mást jelentett (szonáta, kantáta, szimfónia). A szonáta (sonare 'hangzani') terminus kialakulásának idején pusztán hangszerrel előadott művet jelentett.

A barokk stílus kedvelt műfaja volt a szonáta, amely kottában leírva egy szólóhangszerre írt szólamból és egy basso continuo szólamból állt.

Azt hiszem jelenlegi tudásszintem (Chopin: Esőcsepp-prelűd, Beethoven: Holdfény-szonáta a magam amatőr, de elmélyült stílusában) már feljogosít arra, hogy legalább ezen fejezet keretein belül összefoglaljam zongorista tapasztalataimat.

Lásd még: Lásd még: Hangszer, Dallam, Stílus, Zongora, Hegedű

Zene  Szolmizáció  Szonátaforma
2014.04.23

 
RSS Mobile