| |
A szimfónia a görög symphonia (szünfoné, szünfonia = együtthangzás, összhang), ill. olasz sinfonia, ill. német Symphonie szavakból szármatik.
Tartalomjegyzék
1 ...
A vonósok legérdekesebb, legfurcsább képviselője a tekerőlant (symphonia, vielle a roue, organistrum, nyenyere, forgólant, stb.), egyike a legjellegzetesebb középkori hangszereinknek, amellett érdekes, történetileg is említésre méltó hangszer.
A zampogna (neve a görög symphonia szóval függ össze) sokféle olasz dudaféle elnevezése. Két különbözően hangolt dallamsípja, leggyakrabban két burdonsípja van, az összes egyazon lábra szerelve.
Többnyire négytételes, zenekarra írt nagyszabású mű, -régebben- összhangzás, zengés: Nincs már symphonia, s zöld lugasok között / Nem búg gerlice (Berzsenyi).
Hívták "organistrumnak" az állandóan zengő burdonhúrok orgánumáról, volt a neve "forgatólant", főképp francia területeken, de talán legérdekesebb a "symphonia" név, ami összhangzást jelent.
századi latin szövegében tekerőre utal a Symphonia Ungarorum kifelyezés, de ez nehezen igazolható. Az viszont biztos, hogy egy XVI. századi nemesi címerben már megtaláljuk, ami a hangszer általános ismertségére utal.
a teljes cikk
(Szerényi Béla) ...
században symphoniaci: a pápai énekkar gyermekkara, amely a férfiak énekét ugyancsak oktávban kísérte. Többszólamú hangszeres darabok jelölésére csak a XIV-XV. századtól használják.
Az 1600 táján írt Sacrae symphoniae- ja az első olyan zenekari kompozíció, amelyben az egyes szólamokat meghatározott hangszerek adják elő. Ezzel az újkori hangszerelés máig érvényes alapjait teremtette meg.
 Lásd még: Vonós, Hangszer, Hangmagasság, Ritmus, Dallam
  
|
