recitativo
(olasz, franc. réfitatif, a latin recitare szóból, a. m. énekszerü beszéd), olyan faja a hangok egymásutánjának, amely mintegy középúton jár a tagolt beszéd és az ének közt; ...
recitativo
[recsitatívó] énekbeszéd, átmenet ének és szavalás között.
Olasz zenei szakszó a recitare (szaval) igéből, latin előzményéről lásd recitál.
Recitativo - Énekbeszéd, az ének ritmikája követi a szöveget.
Regiszter - (1) Hangfekvés.
Recitativo accompagnato
-
kíséretes recitativo. Énekszólama a secco-énál dallamosabb, kísérete kidolgozott, motivikusan szőtt zenei anyag, általában zenekarra. A 17. század óta alkalmazzák.
Egy recitativo kidolgozása a füzetbe.
Az órán szolmizálva, majd "lalázva" éneklés + zongora
Bach: Négyszólamú korálfeldolgozásaiból quartett.
A barokk (recitativo és ária) egyoldalúságát felváltotta a komikus opera pezsgése: az áriák mellett duettek, s még nagyobb együttesek (tercett, kvartett, kvintett) tették változatossá a zenei anyagot.
négy csoportba oszthatók: 1.) a rituális műfajokban, az ünnepi dalokban, valamint az epikus zsánerek egyes darabjaiban leggyakoribbak a kis hangterjedelmű, sablonos recitativ formák; 2.) a nem-strofikus szerkezetű, deklamáló hangvételű recitativo a ...
A barokk zene fontos eleme a recitativo, az 'énekbeszéd', amely szabad, kötetlen ritmusban (a beszéd ritmusában), de kötött hangmagasságon való éneklést jelent.
A század elején a velencei opera virágzott, megkezdődött a recitativo és az ária szétválása, mely végül a nápolyi operában különült el egymástól teljesen. A 18.
 Lásd még: Hangszer, Opera, Énekes, Dallam, Ária
  
|
RSS
