Recitálás

recitálás 12, 27, 33, 75, ~ + mondóka 13, ~ fejlett formái 14, ~ + betlehemes 327, ~ tuba 20, 24, ~ + feszes táncritmus 254 ...

Míg a recitálás a szöveg, a beszéd ritmusát követi, vagy azt merevvé stilizálja, addig egy másik elemi ritmusú énekfajta egészen másként viselkedik: az úgynevezett "ütempár"-okból építkező gyermekdal és regösének.

recitáció, recitálás
A közösségi, vagy egyéni, ünnepélyes, vagy stilizált szövegmondásból kifejlődő énekbeszéd, melynek zenei elemei (ritmus, tagolás, motívumok) a szöveg előadásának rendelődnek alá.

Az akcentusjelek, a neginák - a Tora recitálásának zenei jelei - az óhéber zene egyetlen fennmaradt emlékei, eredetileg a szöveg értelmi tagolásának és a memorizálásnak voltak kisegítő eszközei.

A szólista a recitálást melizmatikus formulákkal díszítette fel, tette hatásosabbá. A legfontosabb önálló zsoltárdallam a Te Deum.

Először is a recitálást változatosabb dallamokkal és akkordkísérettel valósította meg. A tömegjeleneteket (a turbákat) gondosan kidolgozott,
mozgalmas kórusokban írta meg.

A templomi szertartásoknál a szent szövegek recitálását kíséri, vagy néha meg is szakítja azt a hangszeres zene. A zene segíti, támogatja a szöveg mögötti kimondhatatlan dimenziók misztikus erőterét.

Technikájának egyik alapja a védák recitálásának ritmusrendszere. Általában dhrupad (ének és hangszeres) előadások kísérője, de szólóhangszerként is hallható.

Gergely pápa nevéhez fűződik a 7. sz. elején. Az egyházi szövegek írásba foglalását követően megtörtént az addig többféle változatban előadott, módosulásokon átment, a recitáláson és zsoltározáson alapuló dallamok egységesítése.

Lásd még: Dallam, Énekes, Kereszt, Stílus, Ritmus