Prozódia

Prozódia
(gör., eredetileg a. m. hozzáéneklés, hozzámondás; lat. accentus), t. i. mindaz, amit az irott betühöz a kimondásban még hozzáteszünk, tehát a hangsúly, a szótagok hosszusága és rövidsége és a hehezet.

Prozódia
A verstannak a hangsúllyal és mértékkel foglalkozó része, az időmértékes verselés szabályainak összessége, a zene és szöveg helyes illeszkedésének tana.

A "prozódia" jelentése: A költészettannak a verselés szabályaival foglalkozó része.

prozódia 93, 131, 132, 137, 138
próza énekelt, rögtönzött ~ (sirató) 75, 131
pünkösdölés 287, 326, ~ dallam + középkori eredet 288 ...

Leírták a cheironómia jeleit, és hozzájuk kapcsolták az ókori görög prozódia hangsúlyjelei közül azokat, amelyek a hang magasságára vonatkoztak.

Az akcentus-elmélet hívei szerint a neumák a nyelvi kultúrából származnak, mintáik az antik prozódiai jelek voltak. A bizánci-görög elmélet szerint a latin neumaírás elemei a bizánci hangjegyírás elemeinek leszármazottai.

Lásd még: Éneklés, Ritmus, Stílus, Énekes, Dallam