Presto

Presto
(ol.) a. m. gyorsan, mely szó a zenében néha egyes tételekre, néha pedig önálló műformára vonatkozik. Többféle fokozattal kapcsolatosan fordul elő; p. P. assai, igen gyorsan; P. prestissimo, a lehető leggyorsabban. Ha önálló résznek v.

Presto
[presztó] gyorsan -adandó elő-.
Olasz zenei utasítások, forrásuk a latin praesto (jelen, kéznél, készen) határozószó a praestare (elöl áll, kész) ige nyomán.

presto - sebesen
prima vista - blattolás, azaz lapról történő, azonnali kottaolvasás
prím - hangköz. A dúr skálára építhető hangközök közül a 1. Például C - C. : A hangközök ...

A Presto önmagában is szimmetrikus: két 'toccata' fog közre egy igazi természetzene-scherzót.

adagio, andante, allegro, presto stb.) skálája az idők folyamán egyre szélesebbé vált, és bár a 19. sz.

Tény, hogy az első olasz, kifejezetten előadásmódra utaló szó az allegro 'vidáman, gyorsan' volt, első ismert megjelenése 1596-ra tehető. A továbbiak időrendben: largo (1601) 'szélesen, lassan', adagio (1610) 'lassan', presto (1611) 'gyors tempóban', ...

századtól már sűrűbben találunk tempóra vonatkozó utasításokat. (Allegro, Adagio, Andante, Presto, Largo) Negyedkotta lett az általánosan használt középérték. Zeneszerzők egyre fontosabbnak érezték a zenei kifejezőeszközök pontosítását.

Lásd még: Tempó, Hangszer, Allegro, Ritmus, Stílus