A vonalrendszer alatti vagy fölötti hangok jelzésére pótvonalakat használnak. A vonalrendszer élén álló kulcs, a hangok magas-, mély-, vagy középfekvésére utal.
Mivel a vízszintes vonalazás terctávolságú, ezért az 5 kottavonal pótvonalak használata nélkül nóna hangközt fog át, ez pontosan 9 db egymás mellett lévő hang a C-dúr skálában.
A fuvola legmélyebb hangja általában a első pótvonalas c, de némely hangszerek lábrésze meg van hosszabbítva, és még egy billentyű található rajta, amelynek segítségével az első pótvonalas h-t is meg lehet szólaltatni.
Azokat a hangokat, melyek magasságuk, vagy mélységük miatt nem férnek el az öt vonalon, pótvonalakra helyezzük.
A kottáját basszuskulcsban írják, úgy, hogy a leírt hangokat egy oktávval lejjebb kell értelmezni (lásd kotta a jobb oldalon). Ennek célja, hogy elkerüljék a túlságosan sok pótvonal használatát.
Minden vonal és vonalköz megfelel a hétfokú skála egy-egy hangjának. Az öt vonal és a négy vonalköz kilenc hangnak ad helyet. Ez egy kicsit kevés, ezért alul is és felül is használunk pótvonalakat a hangjegyek elhelyezésére.
megszünteti a módosítójel hatályát. A bár azonos nevű, de más oktávokban lévő hangokra
nem érvényes. (Pl. a kottában a 3. vonalközben lévő # felemeli a "c"-t "cisz"-re, de az 1.
"alsó pótvonal"-on lévő "c"-t nem emeli fel.
 Lásd még: Hangszer, Kotta, Kulcs, Oktáv, Ritmus
  
|
RSS
