Polifónia Zeneportál A polifónia (gör.: sokhangúság); a zenében a homofónia ellentéte, amely a szólamoknak egyenlő és ritmikai tekintetben egymástól keveset eltérő mozgását jelenti, ...
polifónia: a szólamok egyenrangúak, és imitációs rendben követik egymást.
A polifónia mindjobban háttérbe szorul és a melódiát vivő szólam a többiek fölébe kerül, a madrigál az opera fejlődésével párhuzamosan hangszerkíséretes szólóénekké, monodikus stílusú, drámai műfajjá lesz.
A polifónia újdonsága az, hogy erre az 'önmagunkból'-ra újfajta hangsúlyt helyez. Szabadon engedi a közös mérték - az egybecsengés - terén belül. A duplum saját önálló mozgásából hozza létre a 'tiszta, számmal belülről tagolt, rezonáló formát'.
A népi vokális polifónia széles körben elterjedt volt Lettországban, csak az Észtországgal határos északi területeken nem volt hagyománya a többszólamú éneklésnek. A többszólamú éneklési stílus a drone.
Van dúr, moll, szűkített és bővített hármashangzat himnusz ünnepélyes hangzású dicsőítő dal homofónia olyan többszólamú zene, amelyben egy vezető szólam mellett a többi szólam csak a kíséret szerepét tölti be, a polifónia ellentéte imitáció utánzás; ...
A reneszánsz zene klasszikusai közül kiemelkedik Giovanni Pierluigi da Palestrina (1525-1594), a vokális polifónia legnagyobb mestere. Egyházi muzsikus, de világi művei is közkedveltek.
században egyre bonyolultabbá vált a polifónia. Voltak 30-50, sőt még több szólamú művek is. A tridenti zsinat (1545-63) ezért ki akarta tiltani a templomokból a többszólamúságot.
Ez az "egy-több" fogalompár a későbbi zenében mindenütt megtalálható: monódia - vokálpolifónia, illetve homofónia 'egyszólamúság' (vagyis egy uralkodó szólam és kíséret) - polifónia 'többszólamúság' (azaz egyenrangú szólamok).
Lásd még: Hangszer, Dallam, Zeneszerző, Énekes, Kórus
 
|