Nincs lényegi különbség a nép- és a törzsi zene között azon a téren, hogy milyen mértékben játszanak többszólamú zenét, tehát a komolyzenei hatásnak nem jut nagy szerep a népi polifonikus játék fejlődésében.
A polifonikus, illetve olyan hangszereknek, amelyek könnyen meg tudnak szólaltatni egyidejűleg egynél több hangot - Ilyenek például a zongora, az orgona, a gitár, és a hangolt ütőhangszerek -, fő vonatkozásai az akkordok felrakása (megszólaltatása), ...
vokális, polifon mű a 14. századi Olaszországban. Szövege gyakorta vadászati témájú. Imitatív jellegű, a kánon elődjének tekinthető.
Canzone(tta)
- ...
A többszólamú (polifon) énekes zene egyik kiemelkedő alakja Giovanni Pierluigi da Palestrina (1525 k. - 1594) volt.
Ilyen esetek a lejátszásban nem okoztak különösebb gondot, mert rendszerint a polifon vokális zene menzurális notációját használták. Ez az éneklő, cifrázó, díszítő, többnyire egyszólamú játékra alkalmas hangszerek számára teljesen megfelelő volt.
Később a lantok teste megnőtt, nyakuk szélesebbé és kicsit hosszabbá vált, a húrokat húrpárok váltották fel, ujjal pengették őket, így 6-7-10 húrpáros, megnövekedett hangterjedelmű, polifon és akkordjátékra is jóval alkalmasabb hangszerré váltak.
Mentől több a szólam, melyek a cantus firmust kisérik, annál változatosabb, annál mesterségesebb, zenei kifejezéssel élve annál polifonikusabb lesz az ellenpotozás.
A többszólamúság másik fajtája a polifon szerkesztés. Itt - ellentétben a homofon többszólamúsággal - valamennyi részt vevő szólam önállóan él, egyenrangú. Ez a kétféle szerkesztés Európa zenetörténetében végig kimutatható.
Lényegük, hogy a sípoknak közös légkamrájuk van, melybe a játékos a levegőt fújja, és a sípokon lévő nyílás befogásakor megszólal az adott síp, akár több is egyidőben, polifon játékot is lehetővé téve.
Talán éppen ezért az egyházi kórusművek jobbára polifon szerkesztésűek.
Másik főbb típusa a homofónia, melyben egy magasabb szólam képviseli a fő dallamot, amelyet a többi szólam akkordszerűn alátámaszt.
A polifonikus szerkesztésen belül pedig kiemelkedő szerep jut a kontrapunkt (ellenpont) zeneszerzői technikának. Az adott szólamhoz képest a másik 'pont ellen pontot', hang ellen hangot állít a zeneszerző.
A homofon szerkesztés, ellentétben a polifon vízszintességgel, függőleges síkban képzelhető el. Itt nem egymás mellé, hanem a vezető szólam alá rendeződnek a szólamok. A szöveget is mindig egyszerre mondják az énekesek.
35, 36,37, 38 (főleg a megértés szempontjából-polifon ek.gyakorlatok), 44, 47
5 népének manualiter / beujjrendezése közös akarattal -én a diáktól kérem, hogy megcsinálja, és közösen kijavítjuk, ezzel Ő tanulja meg elkészíteni-/
5. Vizsgaanyag: ...
század elején egy ideig megkülönböztetik a szonátát a sinfonia-tól; előbbi a polifonikusabb szerkezetű, utóbbi a homofonabb, ...
 Lásd még: Hangszer, Szólam, Orgona, Dallam, Ritmus
  
|
RSS
