Pásztorjáték

pásztorjáték
idilli tárgyu szinmű, melynek pásztorok a hősei. P.-okat először az olaszok költöttek, s nevezetesen Tasso volt az, aki régibb költők kisérletei után tartalmilag és alakilag művészi fokra emelte a P.

Pásztorjáték (favola pastorale)
-
népies olasz színjáték a 15. században, énekes, hangszeres és táncos betétekkel. Az opera egyik előfutára.

Létrejöttének előzményei a pásztorjátékok, vásári komédiák. A szenvedélyes egyéni érzelmek kifejezésére a hangszerrel kísért szólóének, a szólómadrigál látszott a legmegfelelőbbnek.

A gazdagon díszített, nemes anyagokból, elefántcsontból, ébenfából, drága szövetekből készült, fújtatóval ellátott kicsiny instrumentum műkedvelő arisztokraták és tanult zenészek kezében 'árkádiai pásztorjátékok' zenei kíséretét szolgáltatta.

Az éjféli mise előtt lehet genealógiát (ünnephirdetést), esetleg virrasztást (ÉE 1022. oldal), pásztorjátékot tartani vagy jászolba-helyezést végezni.

A SALTARELLO hármas ütemű, gyors mozgású olasz tánc, amely néptáncként alaplépéseiben máig fennmaradt. Élénk, 6/8-os ütemjelzésű ugrótánc. Valószínűleg szicíliai eredetű, 6/8-os vagy 12/8-os ütemű, pásztorjáték jellegű tánc a SICILIANO.

Lásd még: Dallam, Orgona, Hangszer, Oratórium, Ritmus