Óda

Óda
(gör. a. m. ének), fenséges dal; a lirai költészet ama formája, mely az extázisig feszült érzéseket fejez ki, minő a lelkesedés, a rajongás, a kétségbeesés, az imádat satöbbi Ily extázisát az érzéseknek akár vallásos, akár világi eszme, jelenség, ...

Óda
Magasztos tárgyú, emelkedett hangú lírai költemény.
Költészeti szakszó a középkori latin oda nyomán, amely a görög ódé (ének) átvétele. Ez egy korábbi aoidéből ered, s forrása az aeidó (énekel) ige. odeon.

Az "óda" jelentése: Magasztos gondolati vagy érzelmi tárgyú, lelkesült, ünnepélyes hangú költemény, zenekísérlettel előadott lírai költemény vagy karének.

Így jelent meg a zenei "műfajok" között az epigramma, a himnusz, az óda, a sírfelirat, a torzó - ezek azonban néha inkább címek, programadó megjegyzések, mint műfajok. Mindez már egy új korra, a romantikára utal.

recitativója következik (mintha beszélnének, keresik az odaillő dallami befejezést, s visszaidéz az előző tételek dallamanyagából — scherzo, adagio — de egyik sem felel meg.) Végül kibontakozik a keresett és várva várt dallam, az óda ...

See also: Ének, Fantázia, Melizma, Melódia, Himnusz