Moll skála
Zeneportál
Moll-nak nevezzük a zenében a moll/dúr-rendszer minden olyan hangnemét és akkordját, amely az alaphanghoz képest egy kisterc (molltercnek is nevezik) lépést tartalmaz.
A kiegészítő fogalom: dúr.
A moll skála harmonikus változatával még a további fejezetek foglalkoznak:
Harmonikus moll skálafokok I.
Harmonikus moll skálafokok II.
Az A moll skála ugyanazokat a hangokat tartalmazza , mint a C dúr, de A-val kezdve: A, B, C, D, E, F, G. Ezt a hangsort a C dúr párhuzamos moll skálájának nevezzük.
Ismétlődő első sorainak hipo-skálája még 'fennakad' a 'moll tonikán'; úgy érezzük, hogy a kétszer is érintett szext a moll skála terce.
A negyedik dupla ütem elején, amíg épp a D-kvintek szólnak, sima d-moll skálarészlet használható. Amikor az E-félszűkített harmónia érkezik, akkor a szólóban is éppen egy E-hang kerül a hangsúlyos helyre.
természetes moll skála (a-h-c'-d'-e'-f'-g'-a'), ez a modális eol sornak felel meg; az ún. harmonikus v. összhangzatos moll, amely a VII. fok felemelésével keletkezett és használata a XVII. sz. vége felé vált általánossá; fő jellegzetessége a VI.
A moll skála fokaira képződő hangzatok képzésénél majd látni fogjuk. Elöljáróban egy gondolat. Egy dúr rokon hangneme (paralel) az a VI. fokú moll harmónia.
Sokhúros példányai a g-moll skála hangjait adják, 5 húros. A cimbalomra hasonlít, húrjait ujjakkal pengetik. Férfiak készítették és ők is szólaltatták meg. A középkorból az egyházi zenének maradtak fenn értékes emlékei.
ütemben egy összhangzatos g-moll skála szerepel, a Cm alatt egy összh. c-moll, a G# alatt is ez folytatódik (bár ezek enharmonikusan értelmezve -diszisz-eisz-fiszisz-gisz- egy gisz-dúr skála hangjai). A 2.
 Lásd még: Skála, Moll, Alaphang, Dúr, Hangnem
  
|
RSS
