Menzúra

menzúra
Kémiai mérőhenger, a hangjegyek egymáshoz viszonyított időmértéke a középkori hangjegyírásban.
Nemzetközi szócsalád a latin mensura (méret, mérték) nyomán, a metiri, mensus (mér) igéből. menza.

Menzúra - másnéven menzúrahossz vagy húrhossz, húros hangszerek esetében a nyeregtől a húrlábig mért húrhossz. Gyakorlatilag a húrnak azon rezgő része, amely a hangképzésért felelős. A menzúrahossz mértékegysége a milliméter.

Menzúra
A latin mensura szóból ered, és zenei szakkifejezésként is mértéket jelent, pontosan egy hangszer jellemző távolságait v. távolsági viszonyait jelöli. Itt a fogólapra értendő.

A menzúra meghatároz egy alaphangot. Amennyiben a csőhossz nem változik, a fizika törvényeinek megfelelően csak ez a hang, vagy ennek korlátozott számú részhangjai szólaltathatóak meg a hangszeren.

A hatodik, mélyebb húr hozzáadását az is elősegítette, hogy ebben a korban már egyre szélesebb körben voltak hozzáférhetőek a fémszállal körbetekert bélhúrok, melyek viszonylag rövid menzúra esetén is erős, felhangdús basszushangot tudtak kiadni.

Itt helyezkedik el a fogólap (menzúra). A fogólapon egymástól különböző távolságra helyezkedik el a két sor érintők. A külső soron a hét törzshang van, két és fél oktáv szélességben. A belsőn a kromatikus hangok találhatók.

Az egyik hosszanti egyenes vonalú oldalán helyezkedik el a fogólap, a menzúra. A fogólapon különböző távolságra helyezkednek el a két sor érintők.

A szűk menzúra miatt e rezonanciasor alaphangja nem képezhető, csak az 2. - 12. (natúrtrombitán 4. - 16.) részhang.

A szűk menzúra miatt az alaphang nem képezhető, csak az 1. - 11. felhang. A natúrtrombitán kizárólag ez a rendelkezésre álló hangkészlet, a szelepes trombitán viszont a kromatikus hangok is elérhetők.

See also: Hangszer, Hangolás, Alaphang, Rezgés, Dallam