Mélyhegedű

Brácsa (mélyhegedű)
Építésmódja, formája nagyban egyezik a hegedűével és a gordonkáéval. A brácsa fed- és hátlapja is domború, az őket egymástól eltartó káván túlnyúlva peremet képeznek.

Hegedűről mélyhegedűre való váltáskor elsőként a nagyobb hangszertest és a nagyobb húrhosszúság a szembetűnő.

Brácsa (mélyhegedű)
Bevezetés
Most pedig itt az idő, hogy megpróbálkozzunk a kézi (fülesmackós) hangolással! Ennek során a bejátszott, egyenként 15 másodperces mp3 formátumú hangokhoz kell igazítanunk hangszerünk alaphangolását.

A brácsa vagy mélyhegedű valamivel nagyobb méretű a hegedűnél, és húrjait öt hanggal mélyebbre hangolják.

A bécsi klasszicizmus óta a leggyakoribban használt consort a vonósnégyes, amely két hegedűből, egy mélyhegedűből (brácsa), és egy gordonkából (cselló) áll. Hangszinének egyöntetűsége különösen szerencsés kombinációvá teszi.

Ez is nagyon jól szól együtt, a kvint hangköz a hangzatok (akkordok, harmóniák) fontos alkotórésze. A hegedű, a brácsa (mélyhegedű), a cselló (gordonka), a mandolin, valamint a német citera szomszédos húrjait kvint hangközökre hangolják.

Leírás: A nagybőgő egy hangszer, négy, a hegedű család többi tagjától eltérően kvart távolságra hangolt húrral. A vonós hangszerek közé soroljuk, közöttük a nagybőgő a legmélyebb. Közeli rokonai még a hegedű, a brácsa (mélyhegedű) és a cselló.

Lásd még: Hegedű, Hangszer, Vonós, Brácsa, Basszus