Melódia

melódia
Dallam. - melodikus: dallamos, a dallammal kapcsolatos.
Nemzetközi szócsalád a latin melodia (ének, dallam) nyomán, ennek görög előzménye, a melódia (ének, dallam) a melosz (ének) és ódé (dal) összetétele. melizma, melodráma, óda, odeon.

a melódia hullámzása, fokozatos, a magasabb tartományból való ereszkedés;
a kettő, vagy több énekes hangjának polifonikus hatása;
a dalok kíséret nélküli végződése, szaknyelven UVT, a "kíséret nélküli vokális végződés" [1]; ...

A Melódia az 1910-ben írt 4 siratóének második tétele. Érzelmi feszültségét egyre gazdagabbá váló hangszerelés és egyre fokozódó dinamika jelzi.

A 120-as harmonika a basszus oldalon 6 sorban 20 gombot, és a melódia oldalon a jobb kéznél 41 billentyűt tartalmaz. A basszus gombok rendszerét Stradella basszusnak hívják. A basszus 6 sorra van felosztva, az egyes sorok a következőek.

- Debussy viszont már rapszódiát írt rá zenekari kísérettel, Ravel nagy szerepet juttatott neki Muszorgszkij: Egy kiállítás képei című zongoraciklusának meghangszerelésében, az egyik tétel nem más, mint egyetlen, szélesívű szaxofon-melódia.

Egyébként az én véleményem szerint a legnagyobb szimfóniák fő értékét is ugyanez a kis zseniális "melódiamag" adja, ami végül egy megfelelően összetett, mesteri hangszerelésben van kibontva.

dal, melódia; a zenében egyes főhangoknak más mellékhangokkal vagy kisebb-nagyobb zöngecsoportokkal való felékesítését jelenti. Az ily melizmatikus ékesítések épp ugy előfordulnak az éneknél, mint a hangszerek által előadni szokott dallamoknál.

A melódia, a hajlítások és a negyedhangok használata fokozza az érzelmi töltést, és a dallamok ismétlődése, egybeolvadása a végtelenség érzetét kelti a hallgatóban.

Ilyen eredetű a szimfónia, a melódia, a muzsika (vö. múzsa), a harmónia (vö. harmonika, harmónium). De a zene nómenklatúrája is elképzelhetetlen lenne a görög eredetű szavak nélkül (kromatikus, enharmonikus, diatonikus stb.).

Szerintük a melódia, a ritmus és a harmónia számarányai száraz formalitások, amelyek eltakarják a lényeget. "Kinek jut eszébe számolni, méricskélni, amikor a legbensőségesebben és legélénkebben érzékeli a zene örömeit?" kérdezi Herder.

E stílus fő sajátossága: könnyen énekelhető melódiaképzés, egyszerű hármashangzatokra épülő világos harmóniavilág, dallamai a gragorián formálásra emlékeztetnek.

A ritmus kevésbé, inkább a melódia a lényeg. A baszk tartomány népzenéjében a bölcsődalok, a szerelem és a fájdalom dalai éppen úgy a misztikus múltból erednek, mint nyelvük, és maga a baszk nép is.

A zenei melódia, hangmagasság, szünetek, intenzitás, valamint a beszélt nyelv prozódikus tulajdonságai (mint pl.a hangsúly), mint jobb agyféltekéhez kötött funkciók, ...

is alapjául szolgál, amely oly sajátos csoportokra különíti a beszélő emberiséget, nemzeteken és népi csoportokon belül is... Hanglejtés és dallam szorosan összekapcsolódnak, eredetük valahol a legtávolabbi múltban egy és ugyanaz." (A melódia ...

Tánc alkalmával a furulyát "dunnyogósan", vagyis erőteljes zöngével fújják. A ritmikus duruzsolással, búgással csökken ugyan a melódia hangereje, de lüktetőbbé, tánchoz alkalmasabbá válik a furulyaszó.'[237] ...

Mindezt maga a kísérendő melódia vezérli. Több lehetséges megoldás is létezik a kiserő zenei képessége, ötletessége és nem utolsósorban a tradíciók által engedett mozgastér határain belül.

Lásd még: Hangszer, Dallam, Énekes, Orgona, Ritmus