Kantiléna

kantiléna
Dallam, hangszeres kíséretű szólóének, középkori, vallásos tárgyú elbeszélő költemény.
Latin szó (cantilena, tkp. elcsépelt régi dal), a cantare (énekel) származéka. kántál, kantáta, sanzon.

kantiléna - gazdagon, szélesen kidomborodó, vezető dallam vagy szólam
kettős trilla - egyidejű trilla két szólamban, terc- vagy szexttávolságban ...

A magyar nyelv is az utóbbit vette át, de az előzőknek is számos nyoma van nyelvünkben: kantáta, kántor, kántál, kantiléna. Figyelemre méltó, hogy a szó eredeti jelentése: 'ének, dallam' - ez is mutatja a középkorban a vokális zene elsőbbrendűségét.

See also: Zenemű, Kantáta, Dallam, Hangszer, Hangközök