Hárfa

hárfa
(olasz, arpa, franc. harpe, ang. harp). Egyike a legrégibb s az óvilág legkedveltebb, legelterjedtebb hangszereinek. Terjedelemre, kiállításra s kezelésre nézve is a legtökéletesebb ókori hangszernek mondható.

hárfa
Háromszögletű nagy hangszer, amelynek szabadon álló húrjait ujjal pengetik. Származékai: hárfás, hárfázik.
A német Harfe átvétele, a szóvég hangrendi illeszkedésével.

Hárfafélék
A különböző hárfafélék az ókori Kelet legfontosabb hangszerei közé tartoztak.

Aeolhárfa
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Ugrás: navigáció, keresés ...

Végül az utolsó ismertetett Kordofon húros hangszer az eolhárfa: Négyszögletes hangszekrényre erösített, egyforma hosszú, de különböző vastagságú fém-, vagy bélhúrokból álló hangszer, amelyeket a szél szólaltat meg.

Hárfa-gitár kollekció
Ahogy mondják: nem szépek, de annál csúnyábbak..., bár azt hiszem, hogy a hangzásuk mindenért kárpótol.
Hárfa-gitár - 1789 körül ...

Hárfa és líra a kujundsiki palota egyik reliefjén
Sumér hárfa ábrázolás és egy rekonstrukció ...

A hárfa nylon-, fém- vagy bélhúrjait pengető nélkül kell pengetni. Főbb részei a nyak, a rezonátor, ill. a húrok.
Szinte az összes földrészen megtalálhatjuk: Afrika, Európa, Amerika és Ázsia egyformán otthonának tekinthető.
vissza » ...

A három hárfaszerű hangszer (bolon, simbi, kora) a nyugat-afrikai hárfa-hangszerek kultúrájának három szintjét is mutatja, hiszen ebben a sorrendben az egyszerűbbtől a bonyolultabbig juthatunk.

A középkor népszerű pengetőseinek másik csoportját a lírafélék, a hárfa-család tagjai képviselik.

Ezután - ugyancsak a latinban - több forrás húros hangszerként, hárfaként, lantként említi. Az ókori asszír-babiloni zenében azonban dudaszerű (tehát fúvós) hangszert jelent. "A középkorban hol fúvós, hol húros hangszer" (Hexendorf Edit 1951).

Fő hangszereik a hárfa és a fuvola voltak. A vallásos szertartások, ünnepélyek, különböző társadalmi események mind megannyi lehetőséget és alkalmat adtak a zenélésre.

(tromba marina, tekerőlant (igen, ez is vonós, csak kerek a vonója))
- pengetéssel (gitár, lant, hárfa, citera, pszaltérium, koto)
(virginál, spinett, csembaló)
- ütéssel (ütőgardon, cimbalom, zongora)
- széllel (eolhárfa) ...

A Kárpát-medencében ismertebbek a vályu citera, galambdúcos citera, lófejes citera, hasas citera, kétfiókos citera, belsőfejes citera, hárfa citera, négyfiokos citera, diatonikus citera. Az Alföldön tamburának is nevezik.

Ebben az időben a duda a hárfa mellett a legtöbbször ábrázolt hangszer volt, gyakran szerepel a kis Jézust imádó pásztorok hangszereként, falusi táncjelenetekben, de az udvari ceremóniák ábrázolásain is.

A kanoon keleti citera, a hárfa és a zongora elődje. Hangja különös vibrálással tölti meg a levegőt. A derbuka a legfontosabb ritmushangszer a népzenében és a klasszikus keleti zenében egyaránt.

Boccherini, Luigi (1743-1805) - zeneszerző és csellista. A madridi királyi udvar muzsikusaként működött. Kantábilis, virtuóz hangszerkezelés, kiváló formaérzék jellemzi műveit. Írt szimfóniákat, csellóversenyeket, hárfaötöst, ...

(Psaltérium: ősi húros hangszer, a citera és hárfa őse.) Az iszlám hódítása után az arab zenére is befolyást gyakorolt a környező nagy kultúrájú népek (szírek, perzsák, egyiptomiak) zenéje, ezért önálló notációjuk sem alakulhatott ki hosszú ideig.

Ilyen továbbá a klarinét és a tárogató, a tambura - egy gitárféle hangszer, amit bandában is használnak különböző nagyságban -, a harmonika, a szájharmonika, a xilofon (= facimbalom), sőt egyes dunántúli cigányok kezén az Ausztriából behozott hárfa ...

Lásd még: Hangszer, Vonós, Dallam, Húros, Hangmagasság