Harangjáték

harangjáték
(franc. carillon, ol. gariglione v. campanetta). A középkorban igen divatozott hangszer, mely kisebb-nagyobb harangocskák összetételéből állott diatonikus v. kromatikus zöngsorra hangolva. 3-4 nyolcadterjedelemben. Az ily H.

Harangjáték (szekrény-harangjáték)
Az acélból készült fémlapokat kromatikusan hangolják, elrendezésük a zongora klaviatúrájának kiosztását követi. A keretre felfektetett fémlapokat egy rezonátor-szekrénybe építik.

<- HARANGJÁTÉK: verőkkel ütött hangolt harangok sora - vagy: verővel ütött, vagy billentyű-mechanizmussal megszólaltatott, hangolt fémlemezek sorozata.

Zenetár: harangjáték
Leírás:A harangjáték egy ókori kínai ütős hangszer. Több különböző nagyságú harangot sorrendben egy csoportban, vagy több csoportban egy faállványra függesztenek fel. A harangok más-más magasságú zenei hangot adnak ki.

századból való harangjátékokat is találtak a feltárt lelőhelyeken. A bronzöntés tökéletes módszereit összeilleszthető darabokból álló, kerámia öntőformákkal alakították ki.

Németországban, Olaszországban számos önműködően játszó harangjáték épül ebben az időben, ezek közül a legismertebb és legnagyszerűbb a "Salzburgi Bika" néven elhíresült harang- és sípjáték.

xilofon, harangjáték, cseleszta, metallofon, vibrafon) és határozatlan hangmagasságúakat (réztányérok vagy cintányérok, tamtam, bambuszrudak, nyeles csörgő), amelyeknek ritmusát legtöbbször csak egy vonalra írják.

A monochordok, harangjátékok és orgonák püthagoraszi hangolást kaptak, a gregorián egyházi zene e rendszert alkalmazta.

A királynő mellé adja társul Papagenot a madarászt, egy bűvös fuvolát (Papagennonak egy harangjátékot), s még 3 fiát jelöli ki vezetőül.

Az új hangszerrel emellett lehetővé vált, hogy egy kézben több csengettyűt tartson a harangjátékos, ezáltal több szólamú művek előadására is lehetőség nyílt.

IDIOFON - szilárd testek rezgésével működő hangszerek
(xilofon, marimba, metallofon, vibrafon, cseleszta, harangjáték, cintányér, tikfa, kereplő, litofon, üvegharmonika) ...

Harmóniumszerű billentyűs hangszer, mely acélrudakat csendít meg.
Olasz szó (celesta) a celeste (mennyei) melléknév alapján, utalva a hangszernek légies, harangjátékra emlékeztető hangjára.

(Ez sem igaz, csak akkor, ha a vizsgált hangok felhangösszetétele harmonikus, vagyis megfelel a fent leírt szabálynak. Hajlékony húrok és vékonycsövű sípok esetében ez kb. teljesül, de dobok és harangjátékok esetében korántsem.) ...

Lásd még: Hangszer, Harang, Hangolás, Húros, Vonós