Hangjegy

A HANGJEGYÍRÁS
A KEZDETEKTŐL A TIPOGRÁFIÁIG
PICTOGRAPHY, PHONOGRAPHY, NOTATION SUMMARY (english)
LÖBLIN Judit ...

A hangjegy után álló pont mindig az illető hangjegy ritmikai értékének felével hosszabbítja meg a hangjegy értékét.
Ennél a meghatározásnál kezdenek tanítványaim csúnyán vagy túl elmélyülten nézni rám, így lássuk a konkrét példákat! ...

A HANGJEGY UTÁNI PONT
Ha egy hangjegy után pontot teszünk, a hangjegy eredeti hossza másfélszeresére nől meg.
Ezt matematikai úton érdemes értelmezni.
Egészhang ponttal=4/4x3/2=12/8. A nevező legyen negyed. Egyszerűsítéssel: 12/8=6/4.

"hangjegy hangjegy ellen". A 14. század óta a többszólamú európai zene kifejezésmódja. Alapvető szerkesztési elv, ennek zeneszerzői vagy (improvizatív) énekes gyakorlata és elmélete.
Fantázia
- ...

A hangjegy után álló pont 50%-kal növeli meg a hangértéket, a második pont további 25%-kal.
- És három pont is állhat egy hangjegy után?
- Igen, sőt akár négy is. Pl.: ...

A hangjegyírás tökéletesedése lehetővé tette, hogy ne csupán a hangok magasságát, hanem időtartamát is jelöljék. Ez utóbbi volt a tempus 'idő', amely az olasz tempo elődje.

kotta
Hangjegy, hangjegyekkel leírt zenemű, ilyeneket tartalmazó füzet.
A latin quota (hányad) magyaros alakulata a v kivetésével (mint hála, kár, kintorna) és a t kettőzésével. Forrása a latin quotus (hányadik, hányad) nőnemű alakja. kvóta.

Alkalmazása a hangjegyírásban a 10. századig nyúlik vissza. Egyes korai, diasztematikus notációval írt (a hangközöket magasság szerint jelölő) forrásokban már alkalmaztak irányvonalakat a neumák dallamvonalának pontosabb jelzésére.

Magyarországi hangjegyírás
Szent István király egyházszervező rendelkezései megkövetelték, hogy az egyházi központokat a XI. század elejétől fogva folyamatosan ellássák liturgikus énekeskönyvekkel.

Bár a szertartások változatos énekrészének egységes kialakítása már a hangjegyírás nélküli korszakban megtörtént, mégis az előadásokban eltérések mutatkoztak a Rómában hallottakhoz képest.

Például a tritónuszt bővített kvartnak nevezik, ha a hangjegy írásmódja kvart hangközt határoz meg. Pl. a C és F# közti hangköz bővített kvart, mivel a C és F közti tiszta kvart.

Bevett szokás, és általános szabály, hogy a páros, de egyenértékű hangjegyekre támaszkodó ütemben a hangsúly mindig a kettős felosztás első kezdő hangjegyére esik (A 4/4-es ütemben tehát az elsőre és a harmadikra, a 2/4-es ütemben az elsőre, ...

Az utóbbi egy sajátos hangjegyírási módja igencsak hasonlít a középkorban, Európában és a Közel-Keleten használt neumákhoz (jeladás), amelyek csak a dallamvonal irányát mutatják meg, a pontos hangmagasságot nem jelölik.

1548-ból, Honterus János erdélyi (brassói) szász reformátortól származik első itthon megjelent (saját maga által alapított nyomdában nyomtatott) hangjegyes nyomtatványunk Odae cum harmoniis címmel, ...

Az a mondás járja: nincs rossz hangjegy, csak rossz feloldás. Ez valóban megmagyarázza, miért hangzanak konszonánsnak a vezetőhangok, és a zárlatok, de én azt gondolom, sokan túlértékelik a hagyományos akkord/skála kapcsolatok által diktált játékot.

A hangforrás vákuumcsöves oszcillátor volt, amelyet egy egyedi tervezésű vezérlőegység hajtott meg, a hangjegyek és egyéb paraméterek rögzítésére pedig papírtekercset alkalmaztak, ...

A második igen rövid periódus a gótikus hangjegyírás alkalmazásának időszaka (X. - XI. sz.), amikor a notáció és betűírás - bár kizárólag a formai jegyeket tekintve - együtt fejlődött.

Jelölése a három hang feletti hármas szám, újabban szögletes kapcsok között. Fontos megjegyezni, hogy a triola hangjegyei formailag egyeznek a kettéosztásból származó hangjegyekkel, de időértékük nem azonos.

hangjegyek a Sza, Ri, Ga, Ma, Pa, Dha és a Ni. Ezeknek a zenei hangoknak a
kombinációjából születik a dallam. A karnatikus zenében csak kevés
hangszert használnak, amelyek az éneket kísérik. A karnatikus zene főként ...

Néhány hangjegyes füzet a 19. század közepén (Bognár, Füredy, Mátray) csak elvétve tartalmaz egy-egy népdalt, így figyelmen kívül hagyható. Két gyűjtemény érdemel említést a fonográf-gyűjtés megindulása előtt: Színié (1865) és Bartalusé (1873-96).

tabulatúra = a hangszeres zene írásos rögzítésének módja XV.-XVII. században, a hangjegyeket számok, betűk és egyéb jelek pótolták. A tabulatúra késői leszármazottja a gitár mai zenei jelrendszere.

Lásd még: Hangszer, Dallam, Ritmus, Lejegyzés, Kereszt