Hangerő

hangerő - az egyik hangtulajdonság, a tiszta zenei hangot kitűnően megjelenítő színuszgörbe...
...függőleges kiterjedése.

3. Hangerő
A rezgések nagysága, a kitérések mértéke határozza meg a hangerőt.
4. Hangszín ...

A hangerő közben visszaesik pianóra; c-n és fisz-en a téma első sora egy tritonuszszekvenciában leereszkedik a hegedűktől a bőgőkig.

A gitár hangerő-gombját pengetés közben a jobb kéz kisujjával fel-le csavargatva az mp3-ban is hallható, hegedűszerű hangzást kapunk.

Phon - a hangerősség (vagy hangosság) mértékegysége. (Értéke a hallásküszöbtől a fájdalomküszöbig, azaz 0-tól 130-ig terjed a phon skálán.)
Fono-előerősítő - lásd előerősítő.

A korszakra jellemző barokk zene azonban még nagy lehetőséget adott az előadásmód bizonyos szabadságára, sőt épített is az előadók egyéni rögtönzésére, saját ízlésére a díszítések, a tempó, a hangerő és a játékmód terén.

A hangerősség váltogatása, az orrhang, a díszítés, a vibrátó gyakran használt eszközei az énekstílusoknak. Ugyan a zenei stílus számos eleme nagyon gyorsan változik, az emberi hang szeretete állandó.

Sok száz évvel a hangerősítés kora előtt nyilvánvaló módon a hangszerek és az előadási technikák hangosak lehettek az akkori civilizálatlan körülményeknek megfelelően. A mai EGYSZÓLAM vagy a ZURGÓ zenekarok játszanak ilyen zenéket.

Az orgonába rendszerint különböző, a hangkeltési mechanizmus tekintetében (ajaksípos, nyelvsípos), továbbá hangfekvésben, hangszínben és hangerőben eltérő sípcsoportokat (regisztereket) építenek be, ...

A hangszerek 20-22 cm hosszúak, a sípszárak kettőzésének komoly okai vannak: a hangerő növelése és sajátos "lebegő" hanghatás elérése.

Változatlan, egyenletes hangszínnel, erősség változtatása nélkül - legalábbis szándékos és színezésre törekvő hangerőkülönbség nélkül - hangzik el az egész ballada vagy sok versszakos lírai dal.

Archaikus kultúrák fogása a révületig juttató hatáskeltésre az egyhangú ismétlés, kis motívumok konok, szakadatlan hajtogatása, esetleg fokozódó tempóban és hangerővel.

A barokkra a teraszos dinamika volt jellemző, hirtelen, átmenet nélküli hangerőváltásokkal. A klasszika egy másik újítása a dinamikai fokozatosság volt.

Ennélisjobban érzékelhető különbség a hangerőváltás. Fokozatosan erősödő vagy gyöngülő. A fokozatos hangerősítést zenei műszóval crescendónak, a fokozatos halkítást pedig decrescendónak nevezik.

Létszámban és hangerőben nagyobb a barokk együttesnél, hangzása pedig egységesebb, kevésbé szólisztikus. A XVIII. sz.

A dupla cső alkalmazása néha csupán hangerősítőként funkcionált, de a többszólamú játékot is segítette. Az auloszjátékosok gyakorta viseltek bőrszíjat, amelyet a szájuk fölé helyeztek és a tarkójukon kötöttek meg.

De nemcsak a hangmagasság változik, hanem a hangerő és a hangszín is, bár sokkal kisebb mértékben. A vibrato éppen az érzelmekkel teli, remegő hangot hivatott kifejezni. A vibratós hang mindig teltebb, lágyabb, melegebb.

A "forte" jelentése: 1.) Zenében: Erősen, hangosan, teljes hangerővel (adandó elő) 2.) Erős, hangos játék vagy előadás, zeneműnek így előadott része.

Az Angol zongorák nehezebb mechanikával rendelkeztek, ami megnövelte a hangerőt. Az Osztrák hangszerek könnyebb mechanikája egy lágyabb hangzást eredményezett. A kor legismertebb hangszerkészítői Zumpe, Tschudi, Broadwood, Stein és Streicher voltak.

Általában duóban játszanak, ami a hangerő mellett azért is különös élmény, mert ezeket a hangszereket nem nagyon igyekeznek összehangolni.

Egyes példányai állítólag olyan hangerővel szóltak, hogy még 15 mérföld távolságból is hallani lehetett hangjukat. A közönség egyre több zeneszámot szeretett volna hallani, ezért igyekeztek automatizálni a hengerek gyártását is.

Ezeket a hangokat hívjuk, felharmónikusoknak. Érdekes, hogy minden hangszer tulajdonképpen csak egy hangerősítő berendezés és az a sokféle hangszer, ami van az csak az emberi lelemény csodája, vágya a különböző zenei hangok létrehozására.

Mert az indulat e közvetlenséget leszakítani törekszik belső formájáról: arról, ami értékké formálja, vagy legalább a belső forma rejtett kontúrjait direkt és triviálisabb formává akarja átalakítani (például a hangsúlyt hangerővé).

Lásd még: Hangszer, Dallam, Oktáv, Kereszt, Ritmus