Felhangok

Felhangok
A legtöbb zenei hang több-kevesebb egyszerü rezgésből van összetéve, mely egyszerü rezgések mindegyike már magában a hang érzetét kelti.

Nehéz érzelmi felhangok nélkül erről beszélni, ugyanis rengeteg gitárművész gyárt gitárátiratot mindenféle zenéről és mindezt teljességgel a magukénak vallják. Sokmindent igen, ezt nem lehet elvitatni tőlük.

* Ábrázoljuk a felhangokat egy számegyenesen, de oly módon, hogy az oktávoknak mindenütt egyforma távolság feleljen meg. Ez a távolság tehát nem egy frekvencia-különbséget, hanem egy frekvencia arányt (1:2) jelent.

Az, hogy az egyes felhangok milyen intenzitással szerepelnek, vagy hiányoznak, meghatározza a hang általunk érzékelt hangszínét.
A felhangsor hangközei határozzák meg a legtöbb zenei hangsor felépítését.

Mivel a tilinkón nincsenek játszó-lyukak, mint a furulyán, ezért ezen a hangszeren a felhangokból lehet kijátszani a dallamokat.

Az alaphang által meghatározott felhangok megszólaltatására képes postakürtöket a tizenkilencedik században látták el ventilszerkezettel. Így jött létre a kornettek családja.

felhangot sem képesek elkülöníteni annak alaphangjától, mivel az emberi fül, illetve a hallásközpont Fourier analízis segítségével "értelmezi" a hangokat, így a felhangokat, mint az alaphang részeit figyelmen kívül hagyja.

Az énekes normális esetben a hangszalagjaival szabályos rendben sorakozó úgynevezett harmonikus rezgéseket, felhangokat hoz létre, ezek frekvenciája az alaphang egész számú többszöröse.

A hang színezetét a vele együtt rezgő felhangok (részhangok) száma adja meg. Zenei hang nincs egymagában, felhangok, (felső hangok) jelenléte, azok száma adja meg a hang színezetét. A hang jellemző tulajdonsága még az ereje.

A billentyűs fúvósokon már nehezebb a megoldás, de egy ügyes fuvolista elő tud csalogatni gyönyörű felhangokat a hangszerből, vagy elég csak a rossz hangképzésre gondolni már az is bizonyítja, hogy egy hangon több hang is megszólalhat.

A csengő hangban felhangok egész sora lüktet és zeng együtt az alaphanggal, árnyalja zengését. A hangban benne lüktető felhangsor kapcsolatot létesít az egymás után vagy térben elkülönülve megszólaló hangok között.

Megszólaltatásnál a játékos laza ajkakkal, a befúvónyíláson keresztül hozza rezgésbe a hangszer belsejében a levegőoszlopot, ez adja az alaphangot; játék közben folyamatosan használják az emberi hangot, mely az alaphangot harmonikus felhangokkal ...

A felhangok szólalnak meg aszerint váltogatva, hogy a játékos ujjával alul mennyire zárja el a levegő útját, vagy milyen erősen fúj bele a csőbe. Ma már csak moldvai csángók használják (és közelükben románok).

Könnyű hozzá hangolni, mivel hangja felhangokban gazdag. Ezért a legtöbb zenekarban az oboa adja az a-t. (Az a régebben egységesen 440Hz volt, de ma már Magyarországon szinte minden zenekar 442Hz-en játszik.) ...

A legmélyebb komponens az alaphang (=első (vagy alap) harmonikus), ez határozza meg a hang tényleges magasságát. Többszörösei az úgynevezett felharmonikusok vagy felhangok.

Ezért van az, hogy az egész hangok egy oktávban azért hangzanak jól, azért csengenek szépen össze, mert a természetes felhangokat tartalmazzák, ezért kellemesek a fülnek.

Lásd még: Hangszer, Alaphang, Oktáv, Fúvós, Rezgés