A törzsi és a népzene általában monofonikus, egyszólamú, azaz nincs kíséret vagy többszólamú ének. Néhány kultúrában egyáltalán nincs polifónia vagy kíséret, helyette a nagymennyiségű egyszólamú repertoár a jellemző.
Egyszólamú zene
Egyházi zene
A kereszténység vallási szertartásokat vezetett be a gyakorlatba, s ezekhez énekes imaszövegeket kapcsolt. E dallamkincsnek két fő forrása volt: ...
egyszólamúság 340
egyversszakosság 143
előadásmód 146-157 , régi, parlando ~ 76, ~ + stílus: hangszín 146, 147, hangmagasság 147, tempó, dinamika 148, színezés 148, 149, testtartás, kéztartás 148, díszítés 149-151, pontozás, variálás 151, ...
AZ EGYSZÓLAMÚ ZENE NOTÁCIÓI
1. Kezdetek. Ókori Kelet
Európai értelemben vett notációk nem léteztek ugyan az ókori Keleten, és ismeretlenek az Európán kívüli népek előtt is, ...
Egyszólamúság, olyan éneklésmód, melyben egyetlen dallamvonal hangzik el, bármennyi az énekes. Énekstílus, mely a korábbi polifóniával ellentétben a hangszerrel kísért énekhangba tömörítette a kifejezést.
5. Egyszólamú modulációs dallam diktálása.
Szolfézs IV. évfolyam
Heti óraszám: 5 Összes óraszám 20.
Régi, egyszólamú egyházi (ének): gregorián mise, a jelenleg is érvényes naptár: gregorián(us) naptár.
Nemzetközi szó a latin Gregorianus (gergelyi) nyomán, a Gergely latin Gregorius eredetijéből képzett melléknévi forma.
szűk értelemben: egyszólamú ének;
általában hangszerkíséretes szólóének;
leggyakoribb értelme: az 1600 körül, a polifónia reakciójaként kialakuló recitatív jellegű, hangszerkíséretes szólóének.
Ez az éneklő, cifrázó, díszítő, többnyire egyszólamú játékra alkalmas hangszerek számára teljesen megfelelő volt.
Mondják, hogy a magyar egyszólamú zenét kedvelő nép. Ez így is lehet, hiszen énekeinkben nem fedezhető fel a népi többszólamúság a környező szláv népek ilyen hagyományaival szemben.
A korai középkor zenéje nagyobbrészt egyszólamú, ezen belül is megkülönböztetjük az egyházi, és a világi zenéket.
Belső-ázsiai eredetét az is bizonyítja, hogy a hun és türk pusztai lovasnépek alapvetően egyszólamú, pentaton zenéje és a hétfokúság felé mutató szűk hangterjedelmű világa csak ezt a többszólamúságot tudja elfogadni a hangszeres kíséret kapcsán.
A török népzenére általában az egyszólamúság jellemző. Ősi stílusát őrzi a parlando-rubató (elbeszélő-változó tempójú) hosszú dallam, KOBUZ és SZAZ (lantszerű népi hangszerek) kísérettel és az alkalmazkodó, darabos dallamritmusok.
A többszólamúság megjelenésével alapvető fogalompár jelent meg: cantus (v. musica) mensurabilis, a többszólamú, ritmikailag egységes és szabályozott zene (mensurabilis 'mért') és a cantus planus, az egyszólamú (gregorián) ének, kötetlen ritmussal.
A kollégiumi diákok által összeállított vegyes tartalmú, kéziratos zenei gyűjtemény, melybe az összeállító többnyire egyszólamú egyházi és világi énekeket másolt le.
A maga fejlődési fokának megfelelő formában, többnyire az egyszólamú éneklésben, de egyre inkább hangszeres formájában is, mindenütt él vele. Nemcsak él vele, nagyra is becsüli, szüksége van rá.
S vele együtt az egyszólamú kórus által képviselt archaikus közösséggel szemben színre lép egy új, individuálisan, kutató individuumokkal tagolt közösségfelfogás és összhangfelfogás.
Az "unisono" jelentése: Egyhangúlag, közös megegyezéssel, zenében: egy hangon, egyszólamúan.
Ám sajnálattal közlöm -főként a megfellebbezhetetlen tekintélyre (auctoritas) hivatkozó egyének számára sajnálatos ez-, hogy a kifejezés, amely ma már egyértelműen szinonimája a középkori egyszólamú, énekelt egyházi zenének, ...
 Lásd még: Dallam, Hangszer, Ritmus, Énekes, Többszólamú
  
|
RSS
