Diatonikus

diatonikus
lépést képez két egymásután következő hang: 1. amelynek hangjegyei két egymás mellett levő fokon állnak; és 2. amelynek hangjai a mérsékelt hangrendszer szerint nem azonosak, p.: ...

Diatonikus hangsor
Zeneportál
Diatonikus hangsor a mai zenei szóhasználatban olyan hétfokú hangsor, melyben öt egészhang és két félhang van úgy elhelyezve, hogy a félhangok a lehető legmesszebb legyenek egymástól.

Diatonikus emelkedő, középről és alulról induló dalok 0256-0302
Előző
Következő ...

diatonikus skála - az ókori görögöktől származó, a hétfokú hangsorral megegyező fogalom.

*diatonikus dallamok
A perui tengerparti zene alapja a nyugati diatónia.

Diatonikus harmonika
A harmonika az aerofon hangszerek családjába tartozik. A szabad nyelvsípokba a harmonika közepén található lamellás kialakítású légszekrény húzásával és vonásával lehet levegőt juttatni.

diatonikus, diatónia
A szekundok egyenrangúságán alapuló hangrendszer; jellegzetes hangzást ad már négyhangos ("tetrachord") keretben is; a régi európai zene többnyire kvint vagy szext ambitusban használta ("pentachord", "hexachord" dallamok); ...

"színezés": a diatonikus hangrendszer kibővítése olyan módon, hogy azok közé a hangok közé, melyek közt egyész hang (nagyszekund) távolság van, új félhangot iktatunk be, lefelé v. felfelé módosítás (alterálás) útján.
Lamento
- ...

V: A két leggyakoribb típus a diatonikus és a kromatikus harmonika. A diatonikus harmonikán tipikusan 10 lyuk van, amelyek szívva és fújva különböző hangot adnak.

Az eredetileg kevés húrú, pentaton hangolású antik eredetű lírákat a középkorban felváltotta a kelta hárfa néven jegyzett hangszer, amelyen még nem kromatikus, de már diatonikus zenét lehetett játszani.

A kínai citerák között van diatonikus és pentaton hangolású. A kalun az ujgurok hangszere volt, amely feltehetően arab közvetítéssel jutott el Európába. A finnugor népeknél használatos kantele Európából jutott e népekhez.

- Egysoros diatonikus ívelt
Ez a típus gyakori a román népzenében, de újabban a dallamos popzenében is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Általában a C-dúr skála hangjait tartalmazza, hangterjedelme 2-3 oktáv.

A hétfokú diatonikus hangskála tagjainak megnevezése szótagokkal -az olasz, francia és spanyol gyakorlatban-, a hangok ilyen megnevezése az adott hangnemben elfoglalt relatív helyük szerint, ...

A harmonikát eleinte diatonikusan hangolták, és csak a hangszer jobb oldalába építettek nyelvsípokat, az őket működtető gombokkal. A balkéz csupán a fújtatót mozgatta.

Példánknál ha a F# benne van az előjegyzésben, akkor a melodikus moll diatonikusabban, a hangnemhez illeszkedőbben hangzik. Ha nem ezt szeretnéd elérni, használd a harmonikus mollt, az kevésbé diatonikus.

Egy dolgot jó megjegyezni ezekről az akkordfelrakásokról: egy diatonikus ii-V-I esetén az akkordok ugyanannak a skálának a módjait jelentik (D dór = G mixolíd = C dúr), ezért egy adott felrakás többértelmű lehet. Pl.

Diatonikus hangszer, tehát félhangok nincsenek rajta. A zengő húrok különböző hangokat fognak le, amelyek a dallammal együtt akkordot alkotnak. A TAMBURÁSOK kezdetben egyedül, legfeljebb dobkísérettel játszottak. A 18. sz. végén, a 19. sz.

Hangterjedelme nem túl nagy: skálája diatonikus, oktávváltót nem alkalmaznak. Hangja rendkívül erős. (Pece ATANASOVSKI zenekarának vendégszereplése alkalmával a zurnás a Budapest Sportcsarnok küzdőterén erősítés nélkül játszott).

Ezt diatonikus dialektusnak nevezzük (egyesek földrajzi terminust használva: mediterrán dialektusnak).

Az ezekből adódó diatonikus skála egy oktávjának hangközei az előbb említett alaphangról indulva felfelé:
9/8, 10/9, 16/15, 9/8, 10/9, 9/8, 16/15
Ilyen rendszerben szépen lehet játszani egy hangnemben, de több hangnemben már gond van.

A Kárpát-medencében ismertebbek a vályu citera, galambdúcos citera, lófejes citera, hasas citera, kétfiókos citera, belsőfejes citera, hárfa citera, négyfiokos citera, diatonikus citera. Az Alföldön tamburának is nevezik.

Európa első ilyen hangszere Berlinben készült, 1822-ben. Kromatikus és diatonikus hangolással, illetve zongorabillyentyűkkel vagy gombszerű billentyűkkel is készítik. Görögország szárazföldi népzenéjében elterjedt.

De a zene nómenklatúrája is elképzelhetetlen lenne a görög eredetű szavak nélkül (kromatikus, enharmonikus, diatonikus stb.). A legelterjedtebb görög hangszer, a khitara is tovább él nyelvünkben. Utódai: a gitár és a citera.

Általában keményfa tőkés, egykótás, diatonikus dobozciterákkal találkoztunk, egyszerű, díszítésmentes példányokkal. Ritkábban kishasú és csikófejes formát is találni. Libatollal, vagy tehénszarvból vékonyított pengetővel játszanak rajta.

A siku leggyakrabban használt változata a malta 13 sípot foglal magában, nagyjából g alapú diatonikus hangsorra hangolva. A chuli a malta fölött egy oktávval szól, a zanka a malta alatt egy oktávval, és a toyo a zanka alatt egy oktávval szól.

Zsitár Márton a régi diatonikus (félhang nélküli) citerán játszik, nyomóeszközt használva. A hagyományos moldvai táncdallamok mellett énekelt dallamokat is játszik. A dúr hangsorú dallamokat a 3.

Készített diatonikus és kromatikus hangsorú orgonákat, melyen különböző jellegű zenedarabok voltak megszólaltathatók.

Lásd még: Hangszer, Oktáv, Dallam, Alaphang, Hangnem