| |
A conductus a 11.-12. században kifejlődött zenei műfaj, az első teljesen önálló többszólamú kompozíció, vagyis olyan alkotás, amely egyáltalán nem használ fel meglévő zenei anyagot, például gregorián éneket, noha természetesen nincs kizárva, ...
conductushoz vezetett, amelyben akár egyszólamú, az előre kitalált, rögzített dallamokat a szólamok azonos szövegre, azonos ritmussal énekelték (ebben különbözött az organumtól). A zene fejlődése itt nem állt meg.
századi egyházi dal formái (conductus) a mise egyes részeire utalnak (conducere 'vezetni, kísérni'; conductus 'kísérőzene', amely a mise alatt, a papok "haladása" közben hangzik).
Lásd még: Többszólamú, Egyszólamú, Négyszólamú, Többszólamúság, Ritmus
 
|