Cink

Cink (hangszer)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Ugrás: navigáció, keresés ...

cink
(Zink, zincum). Kétvegyértékű pozitiv kémiai elem (fém); jele Zn, atomsúlya 65 (pontosabb 64,88). A magnéziumhoz és a kádmiumhoz hasonló kémiai sajátságu és ezekkel együtt természetes csoportot, az u. n. magnézium csoportot képezi.

cink
Horgany, kékesfehér, kristályos szerkezetű fémes elem.
A német Zink kiejtés szerinti átvétele. Ez a középlatin zincum folytatója, Paracelsus nevezte el így e fémet.

A cink egy fából, ritkábban elefántcsontból készült enyhén hajlított, néha egyenes, vagy S-alakú hangszer. Furata fokozatosan táguló, kónikus, az elszűkülő végén vele egybeépített vagy különálló kis tölcséres fúvókája van.

A fémsípok anyaga tiszta cink (különösen a homlokzatsípoknál, hogy külsőleg tetszetések, fényesek legyenek) v. cink- és ólomkeverék (12 rész cinkhez rendszerint 4 rész ólmot kevernek). A fémsípok hengeralakúak, a fasípok prizmatikusak.

Anyaga a már említett li fémötvözet (t: li-khra), melyben van arany, ezüst, cink és vas. A jó cintányérban magas százalékban van arany és ezüst, ettől lesz szép sima a hangja.

A reneszánsz stílus kedvelt együttesei voltak a blockflöte-, krummhorn-, cink-, gamba-, satöbbi consortok.

16-17. századi, fából (vagy elefántcsontból) készült szoprán fúvóshangszer volt a másik kornett a cink. Rézfúvókának minősül, mert az ajkak segítségével fújták meg. ...

A tölcsérszerű fúvókák hangja rendkívül lágy és felhangszegény (vadászkürt). A tölcsérfúvókával ellátott hangszerek mindegyike - egy kivétellel (cink) - a gyakorlatban rézfúvós hangszerekként emlegetett instrumentumok közé tartozik.

Gondot csak az jelentett, hogy igen hamar elhasználódott, ezért nem sokkal ezután a papírkorongot felváltja a fémből - leginkább olcsó cink - ón ötvözetből - készült zenekorong.

Lásd még: Hangszer, Fúvós, Fúvós hangszer, Rézfúvós hangszer, Aerofon