Cantilena

cantilena
(ol.) tágabb értelemben vm. ének, v. hangszerzenedarabnak oly része, mely dallamosság tekintetében különösen feltünik. Szűkebb értelemben C. egy rövid énekdarabot, dalocskát v. dallamot jelent. - C.

A 'zene' fogalmát eleinte a cantus, cantilena fejezte ki, és csak a késő középkortól a musica. A magyar nyelv is az utóbbit vette át, de az előzőknek is számos nyoma van nyelvünkben: kantáta, kántor, kántál, kantiléna.

kantiléna
Dallam, hangszeres kíséretű szólóének, középkori, vallásos tárgyú elbeszélő költemény.
Latin szó (cantilena, tkp. elcsépelt régi dal), a cantare (énekel) származéka. kántál, kantáta, sanzon.

See also: Dallam, Hangszer, Kíséret, Ének, Párhuzam