Basszuskulcs
A basszuskulcs, vagy másnéven F-kulcs zenei jelölés a kottaírásban. Ez utóbbi elnevezés onnan származik, hogy a kulcs képében látható két pont közötti vonal a kis F hangot jelöli.
A kottáját basszuskulcsban írják, úgy, hogy a leírt hangokat egy oktávval lejjebb kell értelmezni (lásd kotta a jobb oldalon). Ennek célja, hogy elkerüljék a túlságosan sok pótvonal használatát.
A legmélyebb zenei szólam: számozott basszus, a legmélyebb férfihang: basszista, mély hangú hangszerváltozat jelzői előtagja: basszuskürt, basszustrombita, basszustuba, basszuskulcs (F-kulcs a kottavonalon a mély szólamok lejegyzésére).
A csellónak szánt kották basszuskulcsban, esetleg tenorkulcsban (ez egy fajta C-kulcs), vagy esetenként violinkulcsban íródnak.
ötöd hangközre hangoltatnak és basszuskulcsban notáltatnak. Zöngeterjedelmük rendesen a nagy nyolcadon F-től a kis nyolcad f-ig terjed, de manapság vannak már olyanok is használatban, ...
c''' piccolo : +2 oktáv
f'' sopranino, c'' sopran: +1 oktáv
f' alt, c' tenor: nem transzponál
f bass, c subbass: -1 oktáv
Utóbbiaknál szóbajöhet basszuskulcsos írásmód is, ekkor azonban felfelé kell transzponálni 1 oktávot.
 Lásd még: Basszus, Hangszer, Cselló, Oktáv, Kotta
|
