| |
Alleluja
vagy Halleluja, héber nyelven annyit jelentmint "Magasztaljátok az Urat". Ez a magasztaló énekrész a régi héber templomi zenében a zsoltárok elejét és végét képezte, s onnan ment át a keresztény egyházi zenébe: Husvétkor a r. kat.
Alleluja
Ujjongó, Istent dicsőítő ének, ujjongást kifejező felkiáltás: allelujázik, hallelujázik.
A héber halelú jáh (dicsérjétek Jahvét) latinizált alakja.
Az "alleluja" jelentése: " Imát, egyházi éneket nyitó vagy befejező felszólítás, jelentése: ""dicsérjétek az urat""." ...
Alleluja
A mise propriumába tartozó, közvetlenül a szentleckét megelőző melizmatikus műfaj. Eredete az őskeresztény-korba nyúlik vissza, s a középkor végéig állandóan bővülő alleluja-repertoár is jelzi e műfaj népszerűségét és jelentőségét.
Alleluja függelékként (az introitus, offertorium, communio satöbbi tételekhez, ha a húsvéti időben énekeljük) - 86. o.
Toni Communae Missae (mintadallamok az alábbi tételekhez: oratio, lectio, evangelium, praefatio) - 89. o.
Sok korabeli fogalom megmaradt eredeti jelentéskörében, a mai napig is szorosan kapcsolódik a katolikus liturgiához (antifóna, alleluja, responzórium). A 'zene' fogalmát eleinte a cantus, cantilena fejezte ki, és csak a késő középkortól a musica.
 Lásd még: Mise, Ének, Zsoltár, Énekes, Kereszt
|
