| |
akklamáció
(lat.) a. m. helyeslő fölkiáltás. A rómaiaknál állandó formái voltak eljegyzésnél, diadalmi meneteknél satöbbi e kiáltásoknak. A szónokokat is helyeslő fölkiáltásokkal üdvözölték.
akklamáció
Közfelkiáltás -tételes szavazás helyett-, hangos tetszésnyilvánítás.
Régi közjogi szakszó a latinból (acclamatio) az acclamere, tkp. ad-clamere (felkiált) ige nyomán, elemei ad- (hozzá) és clamare, clamatum (kiált).
akklamáció
Jelentése: felkiáltás. Egy rövid szöveget (utasítást, választ, stb.) megszólaltató, recitatív jellegű, egyszerű motívum.
Alleluja ...
közösség két akklamációja
20 C-P Pater noster
- "Miatyánk", az Úr imája; hozzá kapcsolódik a celebráns ...
 Lásd még: Kereszt, Recitáció, Himnusz, Ének, Zsoltár
|
