A tempo
vagy al tempo (ol.), zenei műszó: időmérték szerint. E kifejezés akkor van helyén, ha valamely zenedarabban a szigorú időmérték szerinti előadást más kifejezéssel, p. ad libitum, ritenut- v.
a tempo - tempó szerint. Legtöbbször visszatérés egy régebbi tempóba.
atonalitás - hangnemnélküliség, főleg a dúr-moll hangrendszer belső zenei törvényszerűségeinek hiánya ...
A korai könyvekben a Temporale (az Úr ünnepei) és a Sanctorale (a szentek ünnepei) általában keveredett. A XIII-XIV. századtól egyre általánosabb a Temporale + Sanctorale + Commune (szentek közös anyaga) könyvszerkezet.
A futólagos módusulást (rit.,acc) után visszatérő régi tempót 'a tempo'-val jelölik. A szabad tempójú darabokat tempo rubato-val jelöljük. Ennek ellentéte a tempo guisto amely nagyjából egyenletes tempót jelent.
kifejezések, "olaszoskodó" szóalkotással (leggeramente 'könnyedén'), amelyek persze jóval az 1600-as évek után keletkeztek. A XX. század előadási utasításai is megtartották a hagyományt; a szerzők az új előírásokat is olaszul tették meg: senza tempo ...
 Lásd még: Tempó, Ritmus, Stílus, Refrén, Accelerando
|
