E szolganépekhez tartozott általában az Erdély megszállása idejében itt talált bolgár-szláv fajú nép is, amely a magyaroknak meghódolva megmaradt eredeti települő helyén.
Az itt élő szolganépesség mezőgazdasági és kézműipari tevékenységet folytatott, ilyen jellegű termékekkel adózott, amelyek nagy részét az országban körbe járó király és kísérete a helyszínen felélte.
A termelést nagyobbrészt a szolganépek végzik. Ezeket a törzsfői, nemzetségfői település köré telepítik, úgy, hogy egy helyre kerüljenek az azonos foglalkozásúak. Az iparhoz hasonlóan valószínűleg a kereskedelem sem jelentős.
Ugyanis a Nagynak nevezett Lőrincet, ezt a harcias és bátor férfit, apósával való vitája miatt ennek testvére a szolganép segítségével olyan embertelenül és kegyetlenül ölte meg a pesti mezőn fekvő falujában, ...
úri nemes magyarok és szolganépek sereglenek Hallgatásukra. Tisztelettel látják, hogyan vonul még a király, a királyné, a királyfi is a klastromok, egyházak látogatására.
 Lásd még: Fejedelem, Királyság, Erdély, Nemzetség, Tized
|
