szerviens
A magyar köznemesség csírájából, a királyi szolgálatban álló szabadok felső rétegéből való személy -a korai Árpád-korban-.
Latin történelmi szakszó (serviens), a servire (szolgál) folyamatos melléknévi igeneve.
A korábbi szerviensek (kisebb, nagyobb birtokokkal) A várjobbágyok kisebb csoportja, azok, akik a honor birtok melett magánfölddel is rendelkeztek.
1232. a Zala megyei szerviensek kehidai oklevele - bíráskodás kérése.
- Halicsért hadjáratok - sikertelen.
- 1217-18. sikertelen szentföldi keresztes hadjárat.
- 1211-1225. a Német Lovagrend jelenléte az országban.
- Szörénység elfoglalása.
Ez a 31 cikkelyt tartalmazó alaptörvénykönyv főleg azért láthatott napvilágot, mert a nagyurak több földet és nagyobb hatalmat akartak, a szerviensek és várjobbágyok pedig csökkenő állami terheket.
szeptember elején, a királyi szerviensek esztergomi országos gyűlését követően, IV. Béla és fiai kiadták törvényüket a szerviensek jogairól. Szerviensek azok a személyek, akik a király vagy földesúr közvetlen segítői és személyes szolgái voltak.
gazdagabb középbirtokosok - nemesek: szerviensek, várjobbágyok felemelkedő része
familiaritás: a bárók szolgálatába került a nemesek egy része (magánhadseregben, birtokigazgatásban) ...
megegyeztek abban, hogy ha Felicián mester (aki már csak száz márkát igyekezett behajtani serviensén) megjelenik a nyitrai káptalan előtt és ötvened magával- nemesekkel- esküt tesz, hogy French a száz márkát eltulajdonította, akkor szerviensének ezt ...
- Kéri a gyámokat, hogy az őt mint nándorfehérvári bánt megillető elmaradt összegeket fiai számára szerezzék meg s abból fizessék ki nándorfehérvári szervienseit. - Kisebb tartozásainak kiegyenlítéséről intézkedik.
 Lásd még: Erdély, Nádor, IV. Béla, 1235, Vármegye
|
