    Lásd még: Erdély, Fejedelem, Országgyűlés, Vitéz, Kiváltság
A székelyek eredete. A székelyek magukat a hunok ivadékainak tartják. Ezt a hitet őseiktől örökölték, ősi hagyománynak tartják, s ehhez szívósan ragaszkodnak. Ennek írott emlékei a XIII.
A székelyek szétszórásával egyidejűleg menekülhetett a Csaba-magyara néprész a Balkánra, a Vardar vidékére.
A székelyek többször föllázadtak az erőszakos sorozás és a nem megfelelő körülmények miatt, ezért 1764-ben a bécsi udvar megbízta Buccow tábornokot, hogy szervezzen Erdélyben két székely és két román határőrezredet.
A székelyekről szólva Györffy rámutat arra, hogy Attila népeként való beállításuk "Anonymustól származik, aki ezzel a magyarok pannóniai jogfolytonosságát igazolja.
Lassanként Thököly Imre a székelyek, a jászkunok, a hajdúk és a köznemesek nagy része is a szabadságharc oldalára állt.
Ezenközben emez a tartomány vidékein hallatlan gyorsasággal véres kardot röptét körül, faluból, városból katonát szed, a székelyeket fegyverbe szólítja, ...
Erre a székelyek is fellázadtak régebbi szabadalmaik (adómentességük stb.) visszaszerzésére; de leverettek s régi szabadságuk eltöröltetett, a köznép elveszté nemességét s különleges jogaik megszüntettetvén, ...
Mint Kézai óta az egész magyar történetírás, Lisznyai is a hun-magyar azonosságot és a kettős honfoglalást (Attila, ill. Árpád) vallja, ő maga érthetően különös hangsúllyal a székelyek hun eredetére és erdélyi kontinuitására.
Árpád-kori krónikáink szerint a honfoglaló magyarok által a Kárpát-medencében talált székelyek a hunok maradékai (akik Árpád magyarjai elé mentek és csatlakoztak hozzájuk), a magyarok a hunok rokonai, az Árpádok pedig Attila leszármazottjai.
Erdély védelme az ott élő kiváltságos népelemek (a szászok és a székelyek) önvédelmi harcán és az erdélyi vajda (egyben székelyispán) mozgó kontingensein alapult.
Azt sem árt azonban tudnunk, hogy a mai székelyek is a szik-emberek, szik < szikár, barna bőrű, vagy szíki- és széki emberek utódai. Ők valaha siki és sziki emberek is voltak, mert valaha a folyók mentén gabonatermesztéssel foglalkoztak.
századra jellemző etnikai határvédelem, amikor a kavar összefoglaló nevet viselő katonai segédnépek, döntően könnyűlovas elemek (kálizok, besenyők, székelyek) látták el a határok őrizetét, de már megjelent a területi alapú határvédelem is.
([lat.] bubulci haidones) A török háborúk katonaigényét kihasználva (s félve az örökös jobbágyság terhétől) fegyverforgató csoporttá alakultak át (ld. Dózsa-felkelés) A ~-k szökött jobbágyok, kisnemesek, mezővárosok polgárai, végváriak, székelyek, ...
1289. november 18. IV. (Kun) László a tordai vár Aranyos folyó melletti földjeit székelyeknek adja.
három csoportra bontható: urak (legvagyonosabbak, akik Istvánt támogatták: hazai elokelok és külföldi hívek), vitézek (kisebb vagyonúak, katonáskodnak, középréteg), nincstelenek (csak személyükben szabadok). Ez a rétegzodés hasonlít a székelyek ...
    Lásd még: Erdély, Fejedelem, Országgyűlés, Vitéz, Kiváltság

|