Pénzadó

A kincstár üres, a királyi birtokokat a hatalmasok kisajátították, a hajdan bőséges ezüstbányák kimerültek, az élelemadó megfogyatkozott, a pénzadó elpárolgott.

Birtokos nemes ember, akinek legalább 2-3 jobbágya volt, pénzadót nem fizetett; {12} kivéve, ha a széknek «hirtelen pénzbeli terhes impositioja (rovatala) volt», amikor önként aránylagosan «megrótták» magokat.

A beérkező hospesek kedvezményeket kaptak: átmeneti adómentesség, szabad költözés, termény és pénzadó, szilárd földhasználati jog.

Az ispán feladata a jövedelmek kezelése, a bíráskodás; jövedelme a szabadok pénzadójából származott. A termelőmunkát a várbirtokon elszórtan élő népek szolgáltatták. Az udvarbirtokokon udvarházak voltak, élükön az udvarispánnal.

Ő bíráskodott a megye területén élő alávetettek fölött, s ő kezelte a vármegye jövedelmeit is, ami elsősorban a szabadok pénzadója volt, így a király és az ispán vagyonát gyarapította.

hogy a megye ezen adóügyekben igyekezzék ugy eljárni, a mint a fejedelem előirja; azonban jelen körülmények között, életveszély nélkül a tisztviselő, járásában alig jelenhet meg, s nem szedheti be a kivetett természetbeli vagy pénzadót.

Lásd még: Fejedelem, Erdély, Tized, Ispán, Királyság