| |
mágnás
Nagybirtokos, főnemes: mágnáskaszinó.
A középkori latin magnas, magnatis (főúr) átvétele, forrása a latin magnus (nagy). E latin szóképzés párja a primus Ä primas (lásd prímás).
Polgár és mágnás, egyenlővé lett külső megjelenésében; zsinóros magyar nadrág, atilla, dolmány, sastollas kalpag, sarkantyus magyar csizma, egyformán viseltetett a szerény polgári háznál s a főuri szalonokban.
Az új király választására ugyanis Magyarország valamennyi főpapja, mágnása, nemese, az egész tisztviselői kar és a városok küldöttei régi hagyomány szerint fegyveresen gyűltek itt össze.
A főpap, báró, mágnás urak és a birtokos nemesek, a saját zsebükből egy-egy kapu után hasonlóképpen kilencz forintot megajánlanak, a mely pénzen jól fegyverzett lovasokat állitsanak, a kik a gyalogosokkal együtt hat hónapig tartozzanak szolgálni ...
a mágnásoknak és nemeseknek is minden allodiális földeik contributio (adó) alá felmérettessenek.» Ezáltal megbontatnak az ország alaptörvényei, a nemességnek törvényeken alapuló örökös szabadsága.
Az Anjou-kor elején helyreállított várrendszer összeomlott, mert Zsigmond a a királyi birtokok felét eladományozta, s a végén már csak egy maradt az ország jelentős földbirtokkal rendelkező főnemesei között. Ekkor kezdődött a hatalmas mágnásvagyonok ...
 Lásd még: Nádor, Erdély, Vármegye, Pozsony, Fejedelem
  
|
RSS
