 Lásd még: Magyar király, Erdély, Királyság, Esztergom, Országgyűlés
A központi hatalom stabilizálása
III. Endre ezért a gyűlés után szokatlan és a végzeményekkel némileg ellentétes lépésre szánta el magát: öt bárójával - Ákos István országbíróval, Balassa Demeter zólyomi és pozsonyi ispánnal, ...
A széthúzás jelei Dalmátországban mutatkoznak leghamarabb, de még nagyobb arányokban tükrözi vissza a központi hatalom gyöngülését azoknak a kötelékeknek a bomlása, a melyek a hűbéres országokat fűzték a koronához.
Felhasználhattak őskori eredetű földvárakat, de leginkább a központi hatalom építtetett újakat. Ez a magyarázata annak, hogy a fa-föld várak a Kárpát-medencében feltűnően egységes elvek és gyakorlat szerint bújtak ki a földből.
században már nem volt központi hatalom; a nagyszámú hercegség és őrgrófság és a pápaság állandó harcot folytatott egymás ellen. A X. század első harmadától német uralkodók álltak a római egyház élén.
főként Spanyolországban, Olaszországban + Franciaországban terjedt el leginkább --> lassan iparosodó országok paraszti rétegei szemben álltak a központi hatalommal + fogékonyabbak az anarchizmus egyszerű üzeneteire ...
Mivel az oligarchák csak ritkán léptek fel közösen, elszigeteltségük lehetőséget nyújtott arra, hogy a központi hatalom egyenként próbálja legyőzni őket.
Lásd még: Magyar király, Erdély, Királyság, Esztergom, Országgyűlés
  
|
