| |
Nyugati kereszténység felvétele (külpolitikai támogatás, isteni hatalom elve, hierarchikus világkép, írásbeliség haszna az államszervezésben) - korábban magyar előkelők a keleti kereszténységet vették fel (948 k.).
A kereszténység felvétele után azonban száz esztendő sem telt el, és a magyarság előkelő rétegeit a nyugati lovagiasság eszméje úgy áthatotta, mint akárcsak az egykorú francia nemességet. A királyi család tagjai járnak jó példával elől.
A kereszténység felvétele tehát nemcsak új hitelvek követését jelentette, hanem egyben a keresztény népek körében megszokott életmód elfogadását is, és aki ettől vonakodott, mintegy azt fejezte ki, hogy a lelkében is pogány maradt. Az 1046.
Géza révén Magyarország a két nagyhatalom szomszédságába került, és mindkét oldalról erős nyomás nehezedett rá, de igazából csak egy választása volt a fejedelemnek, mégpedig a nyugati-kereszténység felvétele.
(A honfoglalást követő alapítások még a kereszténység felvétele előtti időkből: Solt, Kál, Szolnok, Tarján, Keve, Tur, Nagyvárad, Tarcal, Abasár, Heves, Gyöngyös, Üllő, Jutas, Káta, Doboka, Bonyhád, Kálló, Salgótarján, ...
Ha Géza 962-963-ban oly nagy horderejű lépésre határozta el magát, mint amilyen a kereszténység felvétele és a pápával való kapcsolatteremtés volt, ezt aligha tehette Taksony árnyékában.
A Szent István halála után kitörő pogánylázadások pedig nem maga a keresztény vallás, hanem annak 'velejárói' és kötöttségei (pl. a papok, püspökök, dézsma, kötelező templomba járás) ellen irányultak. Mivel a kereszténység felvétele nem járt ...
 Lásd még: Kereszténység, Fejedelem, Vitéz, Nemzetség, Géza fejedelem
|
