| |
Kenéz
a. m. a szláv knez, knyaz a. m. fejedelem, herceg. Magyarországban azon oláh, szerb, rután satöbbi csapatok előljáróit és vezetőit nevezték K.-eknek, kik a XIII-XV. sz. folyamán elnéptelenedett egyházi és világi birtokokon v.
Kenéz
Középkori erdélyi román telepes község elöljárója, bírája.
Déli szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén knez (fejedelem, herceg), bolgár knez (falu bírája), a szóeleji mássalhangzó-torlódást járulékos magánhangzó oldotta fel.
A kenéz tehát nemcsak nemzetségfő, hanem telepítési vállalkozó is, ki azért kap a királytól valamely lakatlan földet, hogy azt betelepítse és aztán a telepesek felett maga és utódai nem főbenjáró ügyekben bíráskodjanak.
Fennmaradtak természetesen az ősi román-szláv politikai intézmények, a kenézségek, vajdaságok is.
Kinizsi Pál (Temeskenéz? 1431? - Szent-Kelemen, 1494. november 24.) hadvezér. Kiváló hadvezéri képessége, rendkívüli ereje és sorozatos győzelmei alapján mondai alakká vált hős.
 Lásd még: Fejedelem, Erdély, Magyar nyelv, Jobbágy, Nándorfehérvár
|
