interregnum
(lat.) a. m. uralomköz, trónüresség. A német történetben különösen IV.
interregnum
Köztes uralom, törvényes államfő nélküli átmeneti időszak.
Latin szó az inter- (között, közé) és regnum (uralom) elemekből, lásd még regnál.
Az "interregnum" jelentése: Törvényes államfő (uralkodó) nélküli időszak, a vezető szervek hiánya vagy a vezetők ideiglenes megbízatása folytán kialakult zűrzavaros, átmeneti állapot.
Az Árpád-ház kihalta és az interregnum.
Nemzeti dynastiánk kormányzatának legfontosabb feladatai abban állottak, ...
'Interregnum' (vitatott legitimitású királyok)
Valójában az egyes tartományurak (más néven kiskirályok) hatalma oly mértékben megnőtt, hogy a királyi uralom jelképessé vált.
Jól tudom, bajtársaim, hogy nemcsak országot, hanem mindenféle hatalmat az istenek akarata és gondviselése ad, és az interregnum idején ti is valamennyien elfogadtátok a mennyei szándékot és akaratot.
1301-08-ig tartott az interregnum időszaka (törvényes uralkodó nélküli időszak). Ekkor távolabbi Árpád-házi rokonok próbálták magukhoz ragadni a magyar koronát. Ez először III. Vencelnek sikerült, aki cseh származású volt.
Apafi Mihály halálával az 1690-ben beállott interregnum kedvező alkalmat nyújtott a töröknek és pártfogoltjának - Thököly Imrének, hogy az erdélyi fejedelemség elnyerésére megtegye a régóta óhajtott lépéseket. A szultán 1690. június 8.
27-én Bécs felé indult, hol az interregnum alatt anyja, Eleonora volt a regens. Miután szövetségesei, az angolok és hollandok 1713. Utrechtben békére léptek XIV. Lajossal, ő is kényszerült békét kötni. Az 1714.
 Lásd még: Erdély, Királyság, Vitéz, Nádor, Koronázás
|
