HÁRMASKÖNYV: Werbőczy István országbírói ítélőmester által 1514-ben összeállított, három részből álló jogkönyv. A mű a nemesi szokásjogot foglalja össze, de sohasem vált törvénnyé, mert a király nem szentesítette, és nem hírdették ki a megyékben.
évi törvények azonban már adó- és tizedfizetésre kötelezték s a Hármaskönyv (III., 25. cim) a falusiak vagyis jobbágyok közé sorozta őket. A török hódítás azonban megakadályozta jobbágyságukat. A jászkunok különben I.
Legfőbb törvénykönyvünk (Verbőczy Hármaskönyve) a hadi dolgokban igen jártasoknak (rerum bellicarum expertissimi) nevezi őket. Báthory Zsigmond 1601. kiváltságlevelében azt mondja, hogy az 1595.
A "Tripartitum" jelentése: Hármaskönyv. Werbőczy István szokásjogokat tartalmazó törvénykönyve.
Szokásjog: a társadalmi együttélés spontán kialakult szokásai, be nem tartásukat büntetik, Magyarországon először Werbőczy Hármaskönyve foglalta írásba (1514).
Tárnokmester: központi pénzügyi feladatokat ellátó méltóság, a városok bírája.
- jogi következmények: (1514. okt. országgyűlésen születtek) - bosszú célja: a jobbágyság kedvét elvenni a lázadástól. Ezek már benne vannak a jogszokásokat összegyűjtő Werbőczy-féle Hármaskönyvben (Tripartitum) is, ...
Hogy a birtokjogok dolgát bármely nagyobb és kisebb hatalmaskodást nyelv és fejváltságot, széksértést: ugyszintén a hitbért, jegyajándékot, vagy leánynegyedet, tizedet valamint a Hármaskönyvben megjelölt eseteket tárgyazó pereket világi biróság előtt ...
Igazságszolgáltatás és törvénykezés terén Werbőczi Hármaskönyve helyett az alsóa-usztriai törvénykönyvet kívánta behozni. Be akarta vezetni a káptalani telekkönyveket. Egyházi tekintetben a katolikus államvallás támogatásának alapján állt.
 Lásd még: 1526, Erdély, Országgyűlés, Vitéz, Tized
|
