Galambóc
(szerbül Kolombac), egykor erős vár Szerbiában, a Duna jobbpartján, Szendrő közelében. A török hódítás kezdetén élénk szerepet játszott hazánk történetében. A rómaiak idejében Columbaria név alatt ismeretes.
A törökök megtámadták a szerb határszél várait; Mátyás személyesen megy Galambócz védelmére, s közeledtére az ostromló sereg visszavonul.
Történt ugyanis, hogy Zsigmond király szerződést kötött, 1427-ben a szerb Lázárevics István despotával, hogy bizonyos várak átengedésének fejében (Nándor-Fejérvárt, Mácsót, Szokolt, valamint Galambóczot) megvédi a szerbeket a töröktől, és elfogadja, ...
a törökök Galambóc várát hatalmukba ejtették. A király szeptember havában a törökök ellen indult és Szerbiába küldte csapatait, melyek a törökökön győzelmet arattak.
A békekötés során a magyarok igen kedvező pozícióba kerültek. A törökökkel 10 éves fegyverszünet jött létre. Ezen felül a törökök 100 ezer arany hadisarcot fizettek, visszaadtak több végvárat (Szendrő, Galambóc), és szavatolták Szerbia függetlenségét.
Ez után következtek a déli határ mentén kialakított bánságok, s a harmadik vonalat az első végvárvonal adta, melynek központja Nándorfehérvár lett. 1428-ban sikertelenül próbálta meg visszafoglalni a törököktől Galambóc várát.
a fáriszok, más néven beslik, az utóbbiakhoz a martalócok és olykor a főleg pásztorkodó vlachok közül kiállított vojnukok. A török naszádos egységek kikötőhelyei a végvárak alatti folyószakaszokon (például a Markán Krusevacnál és a Dunán Galambócnál) ...
Mikor a tatai szerződés keretében mintegy 30 délvidéki végvár jutott a birtokába, a Galambóchoz előbb odaért török had nagy vereséget mért rá. Magát a királyt is egy asszonynak, Rozgonyiné Szentgyörgyi cecíliának kellett megmentenie.
 Lásd még: Erdély, Végvár, Fehérvár, Nándorfehérvár, Nádor
|
