Ellenreformáció

ellenreformáció
ama törekvés, mellyel a katolicizmus ugy vallásos, mint társadalmi téren a protestantizmus támadásai ellen védekezni, a tért, melyről leszorították, visszaszerezni iparkodott.

tétel: Reformáció és ellenreformáció Magyarországon a XVI-XVII. században
8. tétel: A három részre szakadt Magyarország gazdasága
9. tétel: A Rákóczi-szabadságharc
10. tétel: Magyarország demográfiai és társadalmi viszonyai a XVII. században
11.

ELLENREFORMÁCIÓ: a római katolikus egyház által a reformáció visszaszorítására megindított mozgalom. Magyarországon vezéralakja Pázmány Péter volt, aki protestáns főúri családok tucatjait térítette vissza a katolikus vallásra.

Az ellenreformáció
Katolikus mozgalom a reformáció visszaszorítására.

Ellenreformációs törekvések: Kassa templomát a katolikusok elvették az evangélikusoktól, illetve az 1604-es országgyűlésen törvénybe iktatták, hogy az országgyűlés nem foglalkozhat vallási ügyekkel.

Az ellenreformáció egyre hevesebb, eleinte éles hitvitákat kihívó, majd 1670 után fegyveres erőszakhoz és vésztörvényszékhez, sőt lelkészek gályarabságra hurcolásához folyamodó támadásának idején, ...

Ferdinánd Magyarországon is megpróbálta bevezetni az ellenreformációt a maga erőszakos módszereivel. Ez ellen a rendek egy ideig hiába tiltakoztak.

Loyolai Ignác megalapította a Jézus-társaság szerzetesrendet, az ellenreformáció ez igazi nagyvezérkarát. A Habsburgokkal és a Szentszékkel való egyetértés követelménye volt: lehetővé tenni Erdélyben is a katolikus megújulást.

A török világ, kuruc évtizedek, ellenreformációs és abszolutista korszak állandó súlyos megpróbáltatásai a városok szellemi és gazdasági életét már-már a végveszély felé sodorták.

Ezután a harcok elhúzódtak, a zsoldosok garázdálkodtak, hűtlenségi perek, ellenreformáció folyt. Ez váltotta ki Bocskai István fegyveres ellenállását, melynek eredményeképp elérte, hogy 1605-ben megválasszák Mo. fejedelmévé.

Lásd még: Reformáció, Magyar nyelv, Erdély, Országgyűlés, Fejedelem