Fajsz fejedelem (947 - 955)
Jutas (Jutotzasz) fia, Árpád unokája, s a magyarok fejedelme a X. század közepe táján.
A 947 óta megújuló nyugati kalandozások a 951. évi ticinói vereséggel leálltak, és 953-ban Bizáno püspököt küldött Magyarországra. Ekkor megindult egy beilleszkedési folyamat, amit a közbejött események megzavartak. A beilleszkedést meghiúsító 954.
Zoltán fia, a Névtelen Jegyző szerint atyjának 947. történt lemondása következtében lett vezér, ami azonban tévedés, mert Zoltánra unokatestvére, Vál, a Jutos fia következett. Annyi bizonyos, hogy Zoltán lemondásának évében, 947. T.
Tudjuk róla, hogy 947-ben - amikor még nem viselte a fejedelemséget - kalandozó hadjáratot vezetett Itáliába, egészen annak déli csücskéig, Otrantóig előrehatolt a csak Apuliát három hónapig dúló katonai akció során. II.
A krónikás hagyomány szerint a fejedelmi trón Árpád 907-ben bekövetkezett halála után legifjabb, Solt~Zolta nevű fiára maradt, aki ebben az időben még gyermek volt (907-től 947-ig uralkodott). 950 táján Árpád unokái közül már egyik sem élt.
Pontosnak tekintett információnk van azonban arról, hogy Taksony a kalandozó hadjáratok idején, 947-ben egy Itáliai hadjáratot vezetett. Ez inkább azt valószínűsíti, hogy 931-nél lényegesen korábban születhetett.
Zoltán - magyar fejedelem (907-947) 1.9.30, 2.1.270
Zombor - Álmos magyar fejedelem őse 1.9.25
Zopyrion - macedón hadvezér (i. e. IV. sz.) 1.2.20 ...
 Lásd még: Taksony, Fejedelem, 950, Nemzetség, 955
|
