Eszterházy püspök-főispán elnöklete alatt tartott utolsó közgyülés 1785. febr. 15-én volt; mert ez év márcz.
1785-ben a reformot Magyarországon is végrehajtotta, ahol a rendiség védbástyáit jelentő vármegyék élére az addig választott alispánokat immár a kormányzat nevezte ki, és felettes szervükül 10 kerületet hozott létre, élükön királyi biztosokkal.
Minthogy mint római császár sem igen törődött a német kisebb fejedelmeknek, különösen a papiaknak jogaival és kiváltságaival, azok Nagy Frigyes befolyása alatt megkötötték ellene 1785.
Szatmár vmegye alszolgabirája, 1785. második alispánja. Meghalt 1805. A család másik, u. n. cégényi ágának alapítója: K. Tamás 1605. mint magyar lovassági vezér játszik szerepet. K. András 1661-62. szatmárvármegyei alispán. K. Gábor 1660.
Heinrich Hentzi von Arthurm (1785-1849)
Császári és királyi vezérőrnagy, az 1848-49-es szabadságharcban az osztrák császári hadsereg egyik katonai vezetője, 1849 januárjától haláláig a budai vár parancsnoka.
A kivégzés napjául 1785. február 28-át tűzték ki. Hogy ez a népre mentől nagyobb hatást tegyen, Alsó-Fehér, Hunyad, Kolozs, ...
1785-ben adta ki a jobbágyrendeletet, melyben az urbáriumot kiterjesztette Erdélyre (s ugyanebben az évben az egész országra), eltörölte a jobbágy nevet és a szabad költözést is visszaállította.
 Lásd még: Pozsony, Alispán, Jobbágy, Főispán, Erdély
|
