1520 I. Szulejman, békét javasol, de Magyarország visszautasítja, ezt sértésnek veszi Szulejman, emiatt 1521 bosszúhadjárat. Itt elfoglalta: Szabács, Titel, Nándorfehérvár. A király Tomori Pált bízta meg a délvidék védelmével.
1520. október 23.-án ugyanilyen tartalommal eltiltó rendeletet küld Sepsiszéknek, hogy Szentgyörgy mezővárosát szabad várossá tenni s abban vásárt tartani ne merjenek. {22} ...
Az 1520-as években a család legtekintélyesebb tagjának János fivérét (vagy fivérének fiát) Pemfflinger Márkot tarthatjuk. Ő pénzügyi területen tevékenykedett, János halála után át is vette a család pénzügyeinek irányítását.
- közben 1520-ban meghal Szelim szultán (Töröko.), helyére I. Szulejmán lép. Ő békét kínál, de a rendek elbizakodottak ? elutasítják a békét ? török támadás ? elesik Nándorfehérvár, Zimony, Szabács ?
SZAPOLYAI JÁNOS (I. JÁNOS) (ZÁPOLYA) (1487-1540): magyar király 1525-1540 között, erdélyi vajda 1510-1520. 1526-ban ő is a török ellen vonul az erdélyi sereggel, de nem ér oda időben. November 5-én a köznemesség királlyá választotta.
1520-ban azonban az esztergomi ferences-rendi kolostorba vonult el, és többszöri invitálás ellenére sem kívánt visszatérni a világi életbe, noha már ekkor is sokan alkalmasnak tartották a védelem vezetésére.
Az 1520-as években II. Lajos kancelláriáján szolgált, többször megbízták diplomáciai feladatokkal. A mohácsi csata után I. Ferdinánd pártjára állt. 1527-ben Buda várának kapitánya.
Szulejmán szultán érme, 1520. Előlapján törökül: Szulejmán szultán, sah, Szelim sah fia. Hátlapján törökül: Győzelme legyen hatalmas, veretett Konstantinápolyban a 926. évben (AD 1520). Ezüst akcse, 11 mm, 0,69 g. Magángyűjtemény.
A korszakban - a politikai küzdelmek mellett - feltétlenül figyelmet érdemel a reformáció, amely az 1520-as években ver gyökeret e tájon. Az 1530-40-es években omlik itt össze a katolikus egyház hatalma.
A főbb rangúakat főmuftinak nevezték. A török közigazgatási egységek, a vilajetek ill. a szandzsákok fontos hivatalnoka (egyházjogász). Mo.-n 1520-as évektől jelennek meg. Valamennyi megvesztegethető, ajándékot vár.
A megváltozott stratégiai helyzetben semmiféle természetes védelmet nem élveztek, utánpótlási vonaluk állandó veszélybe kerülhetett, amint ezt Jajca (Jajce, Bosznia-Hercegovina) sorsa bizonyítja az 1520-as években.
 Lásd még: Erdély, 1526, Mohács, Esztergom, Vitéz
|
