| |
A várnai csata, 1444. november 10. II. Murád szultán miután 1440-re megszilárdította birodalma rendjét, haderejével Magyarország ellen fordult. Elsőként Nándorfehérvár elfoglalására tett kísérletet, de nem járt sikerrel.
| |
Az 1444. november 10-i várnai csata után majdnem kétéves interregnum következett, ugyanis nem lehetett biztosan tudni, hogy I. Ulászló valóban elesett-e, vagy túlélte a vesztes csatát. Végül az 1446.
| |
Drinápolyban 1444. június közepén megbízottja 10 évre szóló békét fogadott el a szultántól, mégis megkezdődött a török elleni támadás.
| |
A 20 ezer fős sereg 1444. szeptemberében indult el. A magyarok viszonylag gyorsan haladtak. A szorosok lezárása azonban nem történt meg.
| |
1444. Sanocki Gergely, vieliczkai plébános, I. Ulászló volt gyóntatója, vezette M. oktatását. A rendkivül tehetséges ifju elsajátította a német, latin és szláv nyelveket és atyjának a külfölddel való érintkezéseiben korán volt segítségére.
| |
Sándor és Mátyás 1444. megjelentek a budai országgyülésen, mint Szatmár vármegye követei. Az utóbbi ebben az évben esett el a törökök ellen vivott szerencsétlen várnai ütközetben. K. Miklós 1555. mint sabáci bán szerepel. K. Márton 1610.
| |
század második fele - Várna, 1444. nov. 10.) püspök. A nagyhatalmú Rozgonyi család leszármazottja, amelynek akkor élő tagjai közül Péter egri, Simon veszprémi püspök, István és György pozsonyi gróf.
| |
Lásd még: Erdély, 1444, Vitéz, Nándorfehérvár, Hunyadi János
|