Szociális fejlődés

A pszichoszociális fejlődés negyedik szakasza egybeesik a freudi latencia-periódussal.

Gyakori szövődmény a depresszió, az alkoholizmus, az öngyilkosság és előfordul a kedvezőtlen személyiségváltozás (agresszív, antiszociális fejlődés).

A csecsmőkor szociális fejlődésének legfontosabb eseménye a ragaszkodás kialakulása: a gyerekek 7-9 hónapos koruktól sajátos kötődést mutatnak az őket gondozó felnőttek iránt, mely a későbbi társas, morális és személyiségfejlődés fontos meghatározója.

Az ilyen viták - megfelelő vitavezetés mellett - serkentőleg hatnak a tanulók motivációjára, kognitív és szociális fejlődésére és a tanulására.

A depresszió következményei közül ki kell emelni ennél a korcsoportnál is a koncentrációs készség és a teljesítőképesség romlását, a tanulmányi eredmények rosszabbodását, valamint a a szociális fejlődésben való visszamaradást.

Ennek alapján föltételezi Gehring (1988 és 1998), hogy az egészséges pszichoszociális fejlődés lineárisan összefügg a kohézióval a családon belül, de nem lineárisan arányos a hierarchiával.

Gádoros J (1998): Pszichomotoros, mentális és szociális fejlődés szerk. Aszmann A. Iskolaegészségügy, Anonymus, 53-64.

a testtartás korrekciójára
az izomtónus és az izomerő-egyensúly kialakítására
az egyensúlyfejlesztésre (agyi érési folyamatok)
a fizikai tréningre
a pszichés és a szociális fejlődésre ...

Az oktatási, nevelési intézmények különösen fontos szerepet töltenek be a szociális fejlődés megalapozásában. Kialakulnak és megszilárdulnak a társas együttéléssel kapcsolatos ismeretek, normák, szabályok.

Révész György (2007): Személyiség, társadalom, kultúra - a pszichoszociális fejlődés erikson-i koncepciója. In: Gyöngyösiné Kiss Enikő - Oláh Attila (szerk.): Vázlatok a személyiségről. A személyiséglélektan alapvető irányzatainak tükrében.

Lásd még: Szociális, Viselkedés, Pszichológia, Figyelem, Személyiség