Kényszeresség
Nagyfokú aggódást érez mások problémái miatt. A legapróbb dolgok is sokáig izgatják. Állandóan másokat ellenőriz. Érzelmi kielégülést okoz neki, amikor másokat rajtakap azon, hogy valamilyen hibát követnek el.
A kényszerbeteg elfogadhatatlan ösztöntörekvéseit "fogja le" a kényszerességgel, mely egyben önbüntetésként is szolgál. Úgy érzi, ha a kényszert feladja, bekövetkezik a katasztrófa. A tragédiát egyedül az ő mágikus cselekvései képesek elhárítani.
A személyiségjegyek közül a szorongáskészenlét és a kényszeresség hajlamosít depressziós és bipoláris hangulatzavar kialakulására. Az énerősítő tényezők, a szociális támasz és az intim kapcsolatok hiánya a depresszió kialakulását szintén elősegíti.
Mindkét fél nagyon gyengének ítéli saját szociális rezonanciáját, ebben a nők egyetértenek a férfival, a férfiak azonban sokkal elismertebbnek és dominánsabbnak tartják partnerüket, mint önmagukat, igaz, ezt a nők kényszerességének tulajdonítják.
E betegségeket elhelyezi a kompulzivitás (kényszeresség) - impulzivitás tengelyen. Tárgyalja a pszichopatológiai hasonlóságokat és különbségeket.
Mindeközben a terapeuta segíti, hogy a kényszeresség leküzdésében. Egy kényszeresen kezet mosó személyt például arra bátorítanak, hogy érintsen meg egy általa szennyezettnek vélt tárgyat, majd arra ösztönzik, hogy több óráig ne mosson kezet, ...
Tipikusan gyermekkorban kezdődik, és a tünetek kamaszkorban és fiatal felnőttkorban intenzívebbé válnak. Ezután a tikek általában veszítenek intenzitásukból. Ekkor más problémák, mint például kényszeresség, szorongás és depresszió merülhetnek fel.
Ők tudják, hogy a szorongás, a hangulatzavar, a kényszeresség, az agresszió éppúgy megnehezítik a mindennapi életet, mint a komoly elmebetegségek, és ami ennél fontosabb, hogy sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint a nagy kórképek.
 Lásd még: Szociális, Szorongás, Depresszió, Személyiség, Pszichiátria
  
|
RSS
